Sziasztok! Sokan,sokszor írtátok már nekem(amit ezúton is nagyon köszönök♥),hogy tetszik a hozzáállásom bizonyos dolgokhoz. Azt hiszem itt az ideje,hogy elmondjam,miért lettem ilyen,mielőtt azt hinnétek,hogy visszafordíthatatlanul megbuggyantam:D:D Igaz,hülye vagyok,de kóros elváltozásnak nyoma sincs az agyamban:D Na szóval: mielőtt beteg lettem, én is sokat rágtam magam mindenféle apróságon. Képes voltam a bolhából elefántot csinálni,minden napom maga volt az idegbaj,az állandó rohanás, a stressz. Persze emellett sokat rötyögtem már akkor is, ha találtam rá okot. Aztán beszereztem a vírusomat. Amikor már felkelni sem tudtam a fájdalomtól,elmentem az orvoshoz,hogy ugyan mondja már meg,mi bajom lehet. Küldött sebésztől neurológusig,reumatológustól az atya úristenhez is,de senki nem tudta megmondani mi bajom van. Aztán egyszer(nem mondom,hogy szép nap volt!) a konkrét kérdésemre az idegsebész kibökte:mivel semmi markáns tünetem nincs,nem lehet gyulladás............akkor viszont tumor. Nem írom le,min mentem keresztül,valószinűleg el tudjátok képzelni. Bár 2 nap után úgy döntöttem,hogy kizárt,hogy rákos legyek,azért az agyam hátsó zugában csak ott motoszkált,hogy mi van,ha mégis? Mi lesz a kisfiammal,ha a döntésem ellenére(hogy túl fogom élni!),mégiscsak menni kell??? Elég hosszú volt a 2 hónap,amíg arra vártam,hogy az Amerikai úton(Pesten) fogadni tudjon az idegsebész professzor. Az a Czirják prof. akinek míg élek hálás leszek! Pedig csak annyit mondott első körben, mosolyogva,hogy:rengeteg tumort látott már,EZ NEM AZ!!! És attól a perctől kezdve,először tudatosan,azóta már spontán,nem vagyok hajlandó olyan dolgokon rágni magam,amin nem tudok változtatni! Természetesen nekem is vannak indulataim,fel tudom húzni magam sokmindenen, de csak komoly dolgok miatt vagyok hajlandó stresszelni és azokon sem sokáig. Átértékelődött minden. Sokkal hamarabb észreveszem a szépet,közelebb engedem magamhoz az embereket és megtalálom mindenben a humoros oldalt. Mert minden bosszantó helyzetben van röhögni való is. Elég szomorú,hogy ilyen apropóból kellett megtanulnom ezt a hozzáállást,talán ha hamarabb rájövök,hogy így is fel lehet fogni dolgokat,nem is kerülök ilyen helyzetbe. Hiszen a stressz egy csendes gyilkos. Ha állandó a feszültség,gyengül az immunrendszer,és könnyebben megtalálnak bennünket a betegségek. Engem megtalált,de szerencsésnek tartom magam,mert csak figyelmeztetést kaptam,változtatni kell! Azt hiszem,sikerült felállítanom a helyes értékrendet. És annak ellenére,hogy 4 éve állandó fájdalommal élek,aki nem tudja,nem veszi rajtam észre. Attól nem lesz jobb és nem múlik el,ha panaszkodom és engedem,hogy meglátszon rajtam. Szóval ez az én cseppet sem vidám történetem,de ennek köszönhetem,hogy ilyen lettem,amilyennek megismertetek. És ha jó mélyen magamba nézek,ennek köszönhetlek Benneteket is,hiszen a "régi" Túróczinak sem ideje, sem bátorsága nem lett volna ahhoz,hogy ilyen módon találjon barátokat. Úgyhogy ha a jótündér teljesítené három kívánságomat,az nem lenne köztük,hogy tegye meg nem történté a betegségemet. Na nem untatlak ezzel tovább Benneteket,köszönöm,ha végigrágtátok rajta magatokat♥ Más. Vaxikám,hálásan köszönöm a jótanácsot(sütőpapír),ismerem az ajánlott terméket:D Sőt,úgy is mondhatnám,hogy jelen van az életünkben. Azóta is ott röhög a pócon,hogy már megint elfelejtettem használni!:D:D Millió puszi Mindenkinek
