Semmi különös.....

Sziasztok!
Jövök közölni, hogy semmi említésre méltó nem történik velünk. Éldegélünk, imádom a tavaszt (ha rajtam múlna állandósítanám ezt az évszakot).
A szombatunk elég sűrűre sikerült. Délután 3-ra elvittük Attilát a Gimis ballagásra, mert kötelező volt a megjelenés, mi elsöpörtünk Apukámhoz az összevont születés-és névnapi köszöntést megejteni. A hangulat szokás szerint fergeteges volt, sajnos nekünk hamar húzni kellett a nyúlcipőt, mert mennünk kellett a Bélus nagyfiának a ballagására. Nem szivesen mentem, volt is vitánk belőle Bélussal rendesen. Ugyanis engem soha sehová nem szoktak meghívni. Mivel most nagylelkűen engedélyezték a megjelenésemet, gondoltam nem élek a lehetőséggel, köszönöm, inkább maradok itthon. Végül egy hetes állandó vita után engedtem a nyomásnak és jelenlétemmel emeltem az esemény fényét:D Nem bántam meg, nem volt hosszú a procedúra és a párom bátyjával végig röhögtük az egészet (pirulós smiley). Volt még érdekes momentuma a ballagásnak...............a párom ex anyósa odajött hozzánk, szó szerint beleállt a képembe és kinézett a nadrágomból:D Hehehe, legalább jól elfáradt a szeme mire körbenézett-amekkora darab vagyok!:D. Aztán még az ex feleség is alakított kicsit, őt is odaette a fene és külön külön megnevezve mindenkit (természetesen Bélust és engem kivéve!) meghívta a jelenlévőket vacsorára. Balga lélek(és most naggggyon finoman fejeztem ki magam:D), hát hol érdekel bennünket, hogy nem hívtál meg! Ha az éhhalál fenyegetne, akkor se jelennék meg a vacsoráján.
Más nem vót.
Nincs kedvem írni.
Beszélgetni akarok!
Megyek is a babanetre, hátha lelek barátokat.
Jaaaaaaaaaaaaaaaaaj, majdnem elfelejtettem!
Drága fozsuzsi!
Köszönöm, hogy olvasol!♥♥♥
Mindenkinek gyönyörűséges, napsütéses, bódítóan tavaszillatos napokat kivánok!
Pusszantás

Akkor megismétlem:D:D:D Uri Geller

A cím ismétlésére azért volt szükség, mert mint alant is látható lesz, leírtam a címet és egy laza enterrel el is küldtem:D Hiába na, ennyire értek én a számítógéphez:D
Szóval:
Aki tudja, hogy dohányzom, annak gondolom nyilvánvaló, hogy miért Uri a bejegyzés címe.
Mivel már régen foglalkoztat a leszokás gondolata (bár még csak gondolat), elhatároztam, hogy megnézem a szombat esti műsort és Uri segítségével bizony leszokom a káros szenvedélyemről.
El is jött a nagy pillanat, lélekben teljesen felkészülten vártam a csodát.
Igaz, rosszul kezdtem hozzá, mert már amikor üvöltve kérdezgette, hogy normálisak vagyunk-e, mi dohányzók, akkor már nagyon röhögtem.
Legyűrvén a röhögésemet, méllyen a szemébe néztem, mikor azt parancsolta- itt sajnos megint elröhögtem magam. Aki látta azt az arckifejezést, biztos érti, miért. Aztán kellett vóna kiabálni. Mivel lakótelepen élek, nem tartottam illőnek, hogy este 10-kor teli torokból üvöltözzek, elvégre vannak nekem szomszédaim is. Mindenesetre nagyon nagy meggyőződéssel, bár visszafogott hangerővel mantráztam a " le fogok szokni a cigarettáról"-t.
Namármost. Vagy nem voltam elég hangos, vagy rám ellenkezőleg hatnak az ilyen dolgok, de cigi még olyan jól nem esett, mint mikor a műsor után rágyújtottam:D
Pedig azt igérte Uri, hogy pocsékságos rossz íze lesz.
Lehet, hogy az volt a baj, hogy nem találtam el Őt a cigisdobozzal!? Jobban kellett volna célozni.
Mindenesetre azóta is dohányzom(pirulós smiley), úgyhogy vagy a saját akaraterőmet kéne összeszedni (sajnos nem vagyok eléggé motivált), vagy várnom kell egy újabb mentalistára, hátha az nagyobb hatással lesz rám.
Majd el felejtettem, a múltkori fogalmazásomra csak négyest kaptam:D
Egy világ omlott össze bennem:D Nem is írok többet!:D
Ide sem, mert elfogyott a mondanivalóm.
Legyetek jók, vigyázzatok magatokra és a csemetékre! Pusszantás Nektek!

Uri Geller

Jelentés

Sziasztok!
Imádlak Benneteket!♥ Köszönöm, hogy hiányzom!♥
Nem nagyon történt semmi említésre méltó az elmúlt pár napban, azért nem írtam. Most viszont jól összeszedem az apróságokat és megosztom Veletek.
Az jutott először eszembe, hogy drága párom egész hétvégén gyereket akart gyártani. Most nem a technikai részre gondolok:D, hanem egészen konkrétan elborult az agya és babát akart. Szomorú szívvel elbúcsúztam Tőle, mert ugye én már nem szülök, tehát gyerkőcöt csak mástól kaphat. Nézett rám bambán, hogy mifenéről beszélek:D:D, Ő konkrétan nekem akar babát gyártani. Mióta együtt élünk, azóta emlegeti a közös csemetét, de soha ilyen elszántan nem akarta még. Az, hogy sokszor a karomat nem tudom felemelni, állandó fájdalommal élek stb. nem igazán győzte meg.
Aztán elővettem a tuti ászomat és közöltem Vele, hogy rendben, akkor nincs szex. Erre rögvest meggondolta a dolgot:D:D Ugyanis annyira bízom benne, hogy ráhagyom a védekezést. De ha Ő babát akar, akkor oda a bizalom...........és én mostmár csak kézzel-lábbal vagyok hajlandó védekezni:D:D:D Tehát babaprojekt letudva:D
Más.
Megint fogalmazást írtam.
Jó, tudom, a múltkor azt mondtam, nem teszem többet..........és mégis.
Amíg írtam a leckémet:D, azon gondolkodtam, hogy igazán büszke lehetek a kölkömre. Na nem azért, mert lusta desznyó:D, hanem azért, mert nem kell "lemennem" egy 11 éves gyerek szintjére, simán írhatom a saját szavaimmal, gondolataimmal a háziját. Ugyanis teljesen egyforma a stílusunk, szókincsünk stb. Remélem ebből nem azt szűritek le, hogy nekem csak annyi eszem van, mint egy tini kölöknek!:D:D Ellenkezőleg, a fiókám "nőtt" fel az én szintemre. És ezt nem most érte el, mert csendben elárulom, hogy alsó tagozatban is előfordult, hogy együtt írtunk fogalmazást..............én diktáltam, Ő írta. És nem tűnt fel a tanító néninek, hogy Attila segítséget kapott, olyan volt a gyerek szókincse. Igaz, hogy 16 hónaposan elkezdett mondatokban beszélni a drága és azóta sem fogta be a száját:D Ennek ugyan sem a tanárai, sem én nem örülök minden esetben, de ez van:D A múltkor azért szorult kicsit a suliban, mert kijelentette, hogy diszkrimináció, amit a tanárnő művel. Az történt, hogy az egyik sráccal együtt hiányoztak betegség miatt, és Ádámnak azt mondta Timi néni, hogy ha rosszul sikerül a dolgozata, nem írja be a jegyét. Az én fiamnak ilyet nem mondott. Erre a lökött csemetém közölte, hogy: "ez diszkrimináció". Természetesen a tanárnőnek nem tetszett a dolog. Én hülye, miután megbeszéltük Attilával a dolgot, nagyon röhögtem. Hát miért nem örülnek pédájul annak, hogy 11 évesen tudja, mit jelent a szó?!:D De azért felvilágosítottam a fiókámat, hogy mindent el lehet mondani, de nem mindegy, hogyan teszi.
Nagyjából ennyi történt az előző pár napban. Már most szólok, hogy ha ilyen csodaszép marad az idő, akkor egyre kevesebbet ülök a gép elé, megyek pletyózni a barátnőmmel a zöldbe. Tegnap is délután 4-től este 7-ig dumáltunk odalenn. Isteni idő volt! Viszont minden nap olvaslak Benneteket, azt nem fogom kihagyni!
Legyen szép napotok!♥

Megütött a guta!

Vagyis csak majdnem. De súrolta a vállamat. Hogy miért?
Van nekem egy igen kedves kábelszolgáltatóm. Azért is leírom a nevét, hátha szégyenkeznek így egy kicsit! Dolby KFT. Ennek a drága cégnek van egy igen lusta, könyvelni nem tudó alkalmazottja, legalább is én így gondolom. Azért merek ilyen gondolatokat forgatni az agyamban, mert az utóbbi 4-5 évben évente 2-3 alkalommal kapok tőlük felszólítást, mert állítólag nem fizetem a kábel TV díját!!! Azt a díjat, amit 10 éve a bankom utal minden hónap ötödikén a számlájukra!!! És SOHA nem fordult elő, hogy ne ment volna el időben az utalás. A díjváltozásokról is időben intézkedem, tehát kevesebbet sem utalt sosem. Ennek ellenére szinte rendszeresen küldözgetik nekem a felszólításokat (és nem csak nekem, hanem itt a városban nagyon sok embernek!). Volt olyan, hogy már a végrehajtó cégtől kaptam levelet, a nemlétező tartozásomat akarták behajtani! Akkor még volt itt kirendeltsége a Dolbynak, ki tudtam dühöngeni magam ott rendesen és a bankom is küldött egész évre visszamenőleg igazolást a végrehajtónak, hogy nemlétező tartozásról beszélnek! Egy darabig nem is kaptam Tőlük felszólítást, egészen a múlt hónapig. Rögvest rávetődtem a netbankomra, visszanéztem fene tudja meddig az utalásokat-minden stimmelt, elutalták a havidíjat. Írtam nekik egy emailt, amiben leírtam a tényeket és rettentő finoman elküldtem az egész csürhét melegebb éghajlatra. Elküldtem a kinyomtatott számlakivonatokat is, ne gondolják, hogy a levegőbe beszélek. Kilátásba helyeztem a szolgáltatás lemondását is, amennyiben ismételten indokolatlanul zaklatnak a hülyeségükkel. Természetesen nem kaptam tőlük egy elnézést kérő sort sem emailban, amiben elismerték volna hogy hibáztak- mondjuk nem is vártam. Csak azt hittem, én balga, hogy legalább egy pár hónapig leszállnak rólam. Tévedtem! Most kaptam egy ismételt felszólítást 298 Ft-ról! Hogy ez miből adódik, -hiszen a havidíj 3999 Ft- azt nem tudom, mert nem írták meg. Ismételten végignéztem az utalásokat- természetesen hiánytalanul mentek el az összegek. Most akkor én ezekkel mit csináljak?? Gondoltam rá, hogy megírom a megyei lapnak a történteket- hátha lesül a pofájukról a bőr. Teli van velük a hóóóóóóóóóóócipőőőőőőőőőőőőőőm!!!
Ne haragudjatok, hogy itt dühöngöm ki magam, de mivel a kirendeltségüket megszüntették itt és legközelebb 200km-re van lehetőség képen vágni őket, így csak ez a lehetőségem maradt a háborgásra.
Most, hogy leírtam, le is higgadtam:D
Remélem Nektek szebben kezdődött a napotok. Pusszantalak Benneteket!

Semmi különös.......vagyis dehogynem!

Sziasztok!
Jövök már jelenkezni, mert még azt hiszitek, hogy feldobtam a talpam:D:D
Pedig dehogy! Csak egyszerűen semmi nem történik velünk.( De bevallom őszintén, hogy nagyon jól esik, hogy hiányoltok♥) Betettem a kukkolószámlálót és örömmel látom, hogy sokan kukkantanak be ide-bár hiába, mert azóta nem volt semmi új a blogban. Na mostan lesz egy kicsi, hogy ne fölöslegesen koptassátok az ujjacskáitokat.
Tegnap a tesómnál voltam délelőtt. Ez azért érdemes említésre, mert bár itt laknak a mellettünk levő épületben, és egyébként is minden reggel találkozunk (Vele jár a gyerkőcöm suliba-ugyanis a Polgármesteri hivatal és a Gimi egymással szemben vannak) de ritkán szoktunk több órát beszélgetni egyhuzamban. Nem azért, mintha nem tudnánk, vagy nem lenne miről, de mire Ők hazaérnek esténként a melóból, már nem akarom zavarni Őket. Viszont tegnap még otthon volt szabin, nem is volt már dolga, így átmentem, és 3 órán keresztül beszélgettünk! Komolyan mondom, annyira feltöltődtem mindenféle pozitív dologgal, hogy szó szerint szárnyal a lelkem. Imádom a két nővéremet!♥
Nagyon szerencsés ember vagyok!
Igaz, hogy 16 évesen elveszítettem az anyukámat (erről talán egyszer később), de maradt egy szuper apukám és két fantasztikus nővérem! (Volt még egy harmadik is, Róla szintén valamikor később....talán)
Soha, egyetlen percig nem volt köztünk konfliktus, nem vesztünk össze semmin (kivételt képez az Apukám, de ez természetes, és mióta fel lettem nevelődve, azóta Vele sem volt még vitánk sem:D). Sokszor hallom barátoktól, ismerősöktől, hogy nem igazán jó a viszony a szülőkkel, testvérekkel. Olyankor mindíg megsajdul a lelkem és aztán kihúzom magam, mert óriási boldogság és szerencse hogy nekem ilyen család jutott!♥ Bármiben számíthatunk egymásra, bármit elmondhatunk a másiknak, mindíg csak szeretetet, megértést és nem utolsó sorban szuper tanácsokat kapok Tőlük. Remélem ezt Ők is megkapják tőlem, nem csak én érzem így. Melengető érzés ilyen burokban élni!♥ Ráadásul baromi "lökött" is a családom-szerencsére:D:D Amikor Apukámnál összejövünk mindannyian, az valami szenzációs. Mint egy nagy olasz család! Egyszerre dumál mindenki mindenkivel, akkorákat röhögünk, hogy én például Karácsonykor teljesen berekedtem:D Egyszóval imádom Őket!♥
Na, miután így kidicsekedtem magam:D:D, elhúzok a babanetre szétnézni, hátha van valaki, akivel beszélgethetek. Legyen szép napotok, majd jövök, ha megint eszembe jut valami. Addig is legyetek jók, puszi Nektek!