Semmi különös.......vagyis dehogynem!

Sziasztok!
Jövök már jelenkezni, mert még azt hiszitek, hogy feldobtam a talpam:D:D
Pedig dehogy! Csak egyszerűen semmi nem történik velünk.( De bevallom őszintén, hogy nagyon jól esik, hogy hiányoltok♥) Betettem a kukkolószámlálót és örömmel látom, hogy sokan kukkantanak be ide-bár hiába, mert azóta nem volt semmi új a blogban. Na mostan lesz egy kicsi, hogy ne fölöslegesen koptassátok az ujjacskáitokat.
Tegnap a tesómnál voltam délelőtt. Ez azért érdemes említésre, mert bár itt laknak a mellettünk levő épületben, és egyébként is minden reggel találkozunk (Vele jár a gyerkőcöm suliba-ugyanis a Polgármesteri hivatal és a Gimi egymással szemben vannak) de ritkán szoktunk több órát beszélgetni egyhuzamban. Nem azért, mintha nem tudnánk, vagy nem lenne miről, de mire Ők hazaérnek esténként a melóból, már nem akarom zavarni Őket. Viszont tegnap még otthon volt szabin, nem is volt már dolga, így átmentem, és 3 órán keresztül beszélgettünk! Komolyan mondom, annyira feltöltődtem mindenféle pozitív dologgal, hogy szó szerint szárnyal a lelkem. Imádom a két nővéremet!♥
Nagyon szerencsés ember vagyok!
Igaz, hogy 16 évesen elveszítettem az anyukámat (erről talán egyszer később), de maradt egy szuper apukám és két fantasztikus nővérem! (Volt még egy harmadik is, Róla szintén valamikor később....talán)
Soha, egyetlen percig nem volt köztünk konfliktus, nem vesztünk össze semmin (kivételt képez az Apukám, de ez természetes, és mióta fel lettem nevelődve, azóta Vele sem volt még vitánk sem:D). Sokszor hallom barátoktól, ismerősöktől, hogy nem igazán jó a viszony a szülőkkel, testvérekkel. Olyankor mindíg megsajdul a lelkem és aztán kihúzom magam, mert óriási boldogság és szerencse hogy nekem ilyen család jutott!♥ Bármiben számíthatunk egymásra, bármit elmondhatunk a másiknak, mindíg csak szeretetet, megértést és nem utolsó sorban szuper tanácsokat kapok Tőlük. Remélem ezt Ők is megkapják tőlem, nem csak én érzem így. Melengető érzés ilyen burokban élni!♥ Ráadásul baromi "lökött" is a családom-szerencsére:D:D Amikor Apukámnál összejövünk mindannyian, az valami szenzációs. Mint egy nagy olasz család! Egyszerre dumál mindenki mindenkivel, akkorákat röhögünk, hogy én például Karácsonykor teljesen berekedtem:D Egyszóval imádom Őket!♥
Na, miután így kidicsekedtem magam:D:D, elhúzok a babanetre szétnézni, hátha van valaki, akivel beszélgethetek. Legyen szép napotok, majd jövök, ha megint eszembe jut valami. Addig is legyetek jók, puszi Nektek!