Valahogy semmi kedvem írni..............

Sziasztok!
Jöttem kicsit, nehogy azt higyjétek, hogy van valami baj.
Sajnos csúnyán faképnél hagyott a múzsám.
Reni drága!
Mostanában nincs házi dolgozat, tehát nem kellett melóznom a gyerkőc helyett:D Az anyák napját pedig a "nagyok" már nem ünneplik a suliban, igaz ugyan, hogy oszt.főnöki vezénylettel csináltak ajándékot az anyukáknak. Drága párom pedig lesütött szemmel jegyezte meg, hogy most nem tud nekem ajándékot venni anyák napjára...............
Mondtam Neki, hogy nem baj, addig ne is vegyen, amíg nem leszek az anyja:D:D:D
Így aztán sírás helyett rötyögés volt anyák napján.
Az elmúlt két hétben szinte végig itthon volt a csemetém- jól járnak a kis gimnazisták az érettségi szünettel- így nem tudtam ide ülni a gép elé, mertmivel a gyerkőc bitorolta a helyet. Ha meg véletlen Attila nem volt itthon, akkor Bélus tartott igényt a figyelmemre.
Egy tegnap esti szösszenet:
Aszongya nekem a gyerekem, hogy úgy hiányoztam neki, olyan rég látott!!! (jelzem 3 napig ki sem mozdult itthonról, nem volt itthon a haverja, így még focizni sem tudott menni)
Meghökkentem kicsit, aztán megnyugtattam, hogy ne aggódjon, mostantól majd ide ülök a monitor elé, amikor a gépen lóg, hogy lásson! Nehogy megálljon má a fejlődésbe az a gyerek, mert nem látja az anyját!:D:D:D
Elég rövidkére sikerált ez a bejegyzés, de olyan üres az agyam, mint a pénztárcám. A kettő közül a pénztárcám üressége zavar jobban:D
Majd jövök, ha történik valami.
Addig is legyetek jók, pusszantások ezrei Nektek és a csemetéknek!♥♥♥