Cím- az nincsen

Sziasztok!
Tegnap este kaptam egy üzenetet (IMÁDOZLAK PUCCOSOM!♥♥), ennek hatására ma úgy rendeztem a napomat, hogy legyen pöttömnyi időm ide ülni, és írni.
Elég régóta érlelgetem a gondolatot, mostanra megizmosodott: abbahagyom a blogírást.
Mióta az uram leszállt a kamionról és minden nap hazaesik éhesen, azóta a délelőttjeim bevásárlással és főzéssel telnek. Mire elkészül az ebéd és szusszanni tudnék, hazaér a csemetém, és mivel a gép már nála van, csak annyi időm van, hogy rettentő gyorsan végigolvassalak benneteket. Kommentelni már nincs időm, mert akkor jön a drága párom, messziről hallatszó gyomorkorgással, tehát meg kell etetni. Ezután pedig már Attiláé az internetezés joga. Ráadásul jelentkeztem egy rehabos melóra, ha felvesznek, akkor már ennyi időm sem marad.
Képzeljétek! Karrierem csúcsaként dossziékat fogok ragasztgatni és hajtogatni! Hehehe! Ha felvesznek! Ugyanis ennyiféle hülyeséggel még életemben nem találkoztam, mint ami ehhez az igen felelősségteljes és komoly munkához szükségeltetik!:D:D Ha a NASA-hoz jelentkeznék űrhajósnak, oda sem kéne ennyiféle orvosi meg mindenfélefrancos papír.:D:D:D
Szóval egy a lényeg, nem lesz időm és energiám blogolni (sem).
Egyébként jól vagyunk, gyerkőcöm óriásit nőtt, már majdnem olyan magas, mint én. Imádom! Elképesztő humorérzéke van, rengeteget rötyögünk, ha együtt vagyunk. Tanulni még mindig nem nagyon hajlandó, de megél abból, amit órán összeszed- nagyon jól!
Bélusom nagyon fáradt, rengeteget eszik, lassan minden nadrágja szűk lesz rá:D Kezdek hozzászokni, hogy itthon van.
Két év intenzív rövidlátás után végre tudtam szemüveget csináltatni magamnak. Pénteken lesz kész. Végre meglátom az ismerősöket az utcán!:D
Nagyjából ennyi említésre sem méltó dolog történi velünk mostanában.
Bár a blogírást befejezem, eszem ágában nincs elszakadni Tőletek véglegesen! Amikor csak alkalmam lesz rá, ülök a gép elé, és olvaslak Benneteket. Megpróbálok kommentelni is, ha nem is mindenkinek egyszerre. Néha majd, ha érdekel Benneteket, leírom valakinél, hogy beindult-e a karrierem, mint papírhajtogató- és ragacsoló manegger:D, és hogy mi van velünk.
Köszönöm mindenkinek, barátnak, ismerősnek és ismeretlennek is, hogy vette a fáradtságot, és megnyitotta a blogomat néha.
Köszönöm a kommentjeiteket is, amiket sokszor megkönnyeztem, és kivétel nélkül mindig éreztem, hogy nem vagyok egyedül, itt vagytok velem. Szeretlek Benneteket♥
Pár napig még itt maradnak a kutyuskáim a világhálón, aztán véglegesen megszüntetem. Tudom, hogy hiányozni fog, most is rossz érzés, de annak meg semmi értelme, hogy hónapogig ne írjak bele, és csak foglalja a helyet a virtuális térben.
Milliónyi cuppantás mindenkinek, találkozunk a blogjaitokban, és ha lesz rá idő, akkor a babanet cseten!♥♥♥