Cím- az nincsen

Sziasztok!
Tegnap este kaptam egy üzenetet (IMÁDOZLAK PUCCOSOM!♥♥), ennek hatására ma úgy rendeztem a napomat, hogy legyen pöttömnyi időm ide ülni, és írni.
Elég régóta érlelgetem a gondolatot, mostanra megizmosodott: abbahagyom a blogírást.
Mióta az uram leszállt a kamionról és minden nap hazaesik éhesen, azóta a délelőttjeim bevásárlással és főzéssel telnek. Mire elkészül az ebéd és szusszanni tudnék, hazaér a csemetém, és mivel a gép már nála van, csak annyi időm van, hogy rettentő gyorsan végigolvassalak benneteket. Kommentelni már nincs időm, mert akkor jön a drága párom, messziről hallatszó gyomorkorgással, tehát meg kell etetni. Ezután pedig már Attiláé az internetezés joga. Ráadásul jelentkeztem egy rehabos melóra, ha felvesznek, akkor már ennyi időm sem marad.
Képzeljétek! Karrierem csúcsaként dossziékat fogok ragasztgatni és hajtogatni! Hehehe! Ha felvesznek! Ugyanis ennyiféle hülyeséggel még életemben nem találkoztam, mint ami ehhez az igen felelősségteljes és komoly munkához szükségeltetik!:D:D Ha a NASA-hoz jelentkeznék űrhajósnak, oda sem kéne ennyiféle orvosi meg mindenfélefrancos papír.:D:D:D
Szóval egy a lényeg, nem lesz időm és energiám blogolni (sem).
Egyébként jól vagyunk, gyerkőcöm óriásit nőtt, már majdnem olyan magas, mint én. Imádom! Elképesztő humorérzéke van, rengeteget rötyögünk, ha együtt vagyunk. Tanulni még mindig nem nagyon hajlandó, de megél abból, amit órán összeszed- nagyon jól!
Bélusom nagyon fáradt, rengeteget eszik, lassan minden nadrágja szűk lesz rá:D Kezdek hozzászokni, hogy itthon van.
Két év intenzív rövidlátás után végre tudtam szemüveget csináltatni magamnak. Pénteken lesz kész. Végre meglátom az ismerősöket az utcán!:D
Nagyjából ennyi említésre sem méltó dolog történi velünk mostanában.
Bár a blogírást befejezem, eszem ágában nincs elszakadni Tőletek véglegesen! Amikor csak alkalmam lesz rá, ülök a gép elé, és olvaslak Benneteket. Megpróbálok kommentelni is, ha nem is mindenkinek egyszerre. Néha majd, ha érdekel Benneteket, leírom valakinél, hogy beindult-e a karrierem, mint papírhajtogató- és ragacsoló manegger:D, és hogy mi van velünk.
Köszönöm mindenkinek, barátnak, ismerősnek és ismeretlennek is, hogy vette a fáradtságot, és megnyitotta a blogomat néha.
Köszönöm a kommentjeiteket is, amiket sokszor megkönnyeztem, és kivétel nélkül mindig éreztem, hogy nem vagyok egyedül, itt vagytok velem. Szeretlek Benneteket♥
Pár napig még itt maradnak a kutyuskáim a világhálón, aztán véglegesen megszüntetem. Tudom, hogy hiányozni fog, most is rossz érzés, de annak meg semmi értelme, hogy hónapogig ne írjak bele, és csak foglalja a helyet a virtuális térben.
Milliónyi cuppantás mindenkinek, találkozunk a blogjaitokban, és ha lesz rá idő, akkor a babanet cseten!♥♥♥

Helyzetjelentés

Sziasztok!
Tényleg csak egy nagyon gyors jelentés lesz, aztán kocogok tovább.
Az uram leszállt a kamionról, elege van. Megértem. Sajnálom szegényt. Tókéletesen érthető, hogy havi 120000 pézé nem szivesen alszik hétről hétre a kocsiban, vagy összefagyva, vagy akár 50 fokban. Nem szivesen eszik konzervet napokon keresztül. Nagyon megértem. De nekem sokkal jobb vót, mikor csak hétvégén láttam!:D:D:D:D Húú, de mocsok vagyok, de mindenki higyje el, hogy nem véletlen, hogy így érzek. Aki közelebbről is ismer, az tudja miért mondom ezt:D:D:D
A gép átkerült a gyerkőcömhöz, hogy ne zavarják egymást a párommal.
Így most még kevesebbet ülök itt, mert ezt az íróasztalt nem nekem találták ki. Tök jó egyébként, óriási, meg minden, de a billentyűk ugyi itten vannak egy alsó pócon. Namármost: ha nagyon kihúzom, hogy rendesen tudjak írni, akkor messze vagyok a monitortól és erősen vakegér lévén, nem látom, hogy mit írok:D:D Ha meg beljebb tolom, hogy lássak is, akkor (diszkréten kéretik vihogni!) a melleim kezdik el kezelni a billentyűket, meg a fele betű után csak vaktában nyúkálok:D:D:D (mert a gyerkőc széke meg alacsony nekem) Na szóval az állandó hitvesi zaklatástól és a gép elérésének macerás módja miatt valószinűleg még kevesebbet jövök írni, de azért majd igyekszem.
Renikém, nagyon drága vagy, köszönjük!♥♥♥
Puccosom, olvastalak. Kell mondanom, hogy imádozlak? Mondom: Imádlak!♥♥♥
Syca, erősen megkésve, de köszönöm az ünnepi jókívánságokat és természetesen hasonló jókat kivánok Nektek!♥♥♥
Dorkám, Nektek is!♥♥♥
Marigold, írtam Neked mailt, remélem megkapod!♥♥♥
Zsuzsi, írok Neked is, ha el nem felejtem, de ide is biggyesztem a mélcímemet: aranylabda@exanet.hu ♥♥♥
Fridám, tudod-e már, hogy hogyan kell használni a Salvus vizet?:D:D Előre is bocs, ha valakinek most hirtelen nem tudtam válaszolni.
Továbbra is olvasok minden drága barátot, még ha nem is jelzem, akkor is. Abban nem befolyásolnak a testi adottságaim:D:D:D Mindenki legyen jó ebben a nagy hidegben. Puszi Nektek!

MINDEN DRÁGA VIRTUÁLIS BARÁTNAK ÉS ISMERŐSNEK, ÉS MINDENKINEK AKI ERRE JÁR: NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET KIVÁNUNK!

CSETNAGYI ÉS A FIÚK

Minden drága virtuális ismerősömnek és barátomnak

ÁLDOTT, BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT KiVÁNUNK!

Csetnagyanyó és a Pasik

Búcsú

Sziasztok!
Még nem tudom, hogy átmeneti, vagy végleges lesz-e a búcsúm. Mindenesetre most elköszönök egy időre. Annyira semmi említésre méltó nem történik körülöttem, panaszkodni nem akarok, az meg unalmas lenne, ha csak azt írogatnám, hogy ma sem történt semmi.
Mindenkinek köszönöm, aki aggódott értem, hiányolta az irományaimat♥
Igazából ezért ültem most ide, hogy megnyugtassak mindenkit, és pironkodva bevalljam, jól vagyok, nem betegség akadályoz az írásban. Nem zárom még be a blogot, mert remélem, hogy hamarosan helyére kerül minden a lelkemben, és akkor folytatom az írást.
Kicsit más:
Meghökkenve vettem észre, hogy egy pár kedves ismerős (már nem merem leírni, hogy barát) egyszerűen kitörölt az "Őket olvasom" "Kedvencek" stb. listájáról. Bár már rég voltam ovodás, mégis megpróbálom megérteni, vagy ha nem is értem, tudomásul veszem. Ezúton közlöm az érintetekkel, ha olvasnak még egyáltalán, hogy én attól még kedvelem Őket.
Amit viszont végképp nem értek, és nagyon sziven ütött, hogy az egyik nagyon kedves, nagyon barátnak tartott blogger visszavonta a meghívómat, így mostantól nem olvashatok Róluk. Ez tényleg fáj.
Na de félre bánat! Ezentúl is olvasok minden kedves barátot,( már ahová beengednek) és igyekszem megerőltetni magam, hogy jelezzem is, ott jártam.
Mindenki vigyázzon magára, legyetek jók, puszi minden erre járónak!

Helyzetjelentés a fertőző osztályról!:D

Üdvözlet mindenkinek a fertőző részlegből, ami jelen esetben "óriási" lakásunk 53 nm-ből pont azt a helyiséget jelenti, ahol éppen tartózkodom:D
Csak megnyugtatás képpen közlöm, hogy neten keresztül nem fertőzök, tehát ha valaki ne adj Isten vírust kapna a gépére, akkor az nem én vótam!:D
Pénteken kezdődött csúfocska gyengélkedésem, de akkor nem értem rá foglalkozni vele, mert egyetlen gyermekemet hazaküldték a suliból, mivel borzalmasan fájt a háta. Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy a frász jött rám, ahogy megláttam Attilát halál sápadtan, alig mozogva bevánszorogni az ajtón. Bár azt hittem, hogy majdnem 12 év után már nem tud meglepni engem a gyerkőc betegségügyileg, most férfiasan bevallom, teleraktam a gatyámat ijedtemben. Bár gyanítottam, hogy csak rosszul mozdulhatott és ezért a fájdalom, de látni egy ekkora gyereket összeharapott foggal tűrni a fájdalmat- borzasztó volt. Megvártam míg hat a fájdalomcsillapító, aztán irány az orvos. Szerencsére semmit nem talált a dokinénink, de azért elküldött bennünket röntgenre, amit ma délelőtt tudtunk megejteni, mert péntek délután nálunk az egészségügyben már a fű se nő. Hál' Istennek, szombat reggelre elfújták az összes fájdalmát a csemetémnek és azóta sem tért vissza.
Szombat reggelre viszont engem akart lekapni a lábamról ez a csúnyácska megfázás, vagy mi. Az orrom már leesni készül, fáj, kiszáradt a rengeteg fújástól. Valószinűleg én tartom el pillanatnyilag az egyik papírzsebkendő gyártó üzemet és felmerült bennem, hogy esetleg ők küldték rám ezt a nyavalyát, a forgalom fellendítése végett:D:D Igyekszem eleget tenni az elvárásaiknak, napi 100 pzs nem elég a szuszogóm karbantartására.:D
A torokfájás és csúnya nátha mellett mégis az a legnagyobb bánatom, hogy nem tudok egy jóízűt röhögni, mert akkor köhögni kezdek. Ez már büntetés nekem. Ráadásul imádott kölköm nagyon együttérez velem, olyannyira, hogy csak és kizárólag velem egy légtérben hajlandó tartózkodni, pedig a szobáján kívül minden helyiséget fertőzőnek minősítettem! Nem titkolt szándéka, hogy megszerzi magának a lógásra jogosító vírusaimat. Ez úgy tűnik sikerült is neki, mert már jól halad a köhécseléssel, fáj a torka és náthás is. Úgyhogy mielőtt még esetleg anyai szigoromtól elkeseredetten ("úgyis mész iskolába büdös kölök":D) talál magának egy aktívan fertőző leprást, vagy valami más "szimpatikus" betegséget hordozó és erősen fertőző egyént, elviszem holnap a dokinénihez.:D
Mivel elérkezett az idő, hogy megigyam mézes csipkebogyó teámat, a távozás hímes mezejére lépek.
Mindenki legyen jó és egészséges, pusszantás minden erre járónak.♥♥♥

Tiszta hülye vagyok!!

Hát lányok, nem gondoltam volna magamról, hogy ennyire paraanyu vagyok még most is, mikor a fiókám közelebb van a 12-ik évéhez, mint a 11-hez.
Az történt ugyanis, hogy a 11 éves korban esedékes védőoltását ma kapja meg a drágám, a suliból viszik át őket a rendelőbe.
A legelső, még a kórházban megkapott védőoltását kivéve, minden egyes alkalommal, mikor mennünk kellett szurira, én bizony elmondtam a pöttömnyi gyermekemnek, hogy ma bizony egy kellemetlen, de mindenképpen szükséges dolgon kell átesnie. Fájni fog, talán csípni is egy kicsit, de ne aggódjon, ott leszek vele, nem lesz semmi baj. Szerencsére nagyon rendes dokinénink van, engedte, hogy öleljem közben a gyerkőcömet. Nem is volt soha semmi gond, még csak nyikkanni se nyikkant a drágám. Erre ma nélkülem fogják szurkálni.
Jó, tudom, hogy nagyfiú már, nem is engedné hogy ott legyek vele (mert az már ciki), de mégis elszorul a torkom, ha eszembe jut. Márpedig sűrűn eszembe jut. Pontosabban ki se nagyon megy a fejemből. Na ezért vagyok hülye. Valószinűleg, míg élek, sosem fogom tudni torokgombóc nélkül elviselni, ha valami történik a fiammal, legyen az csak egy vacak védőoltás is. Főleg, ha nem lehetek vele, amire egyre több az esély, lévén félig már felnőtt a drága.
Ezzel kapcsolatban egy hülye kérdés: Szerintetek adjak Neki estére lázcsillapítót?
Nem is terhellek Benneteket tovább a hülyeségemmel, legyen szép napotok!
Pusszantás