Vágyak

Sziasztok!
A tegnapi bejegyzés adta az ötletet, hogy van valami, ami által jobban megismerhettek, amivel közelebb engedhetlek magamhoz Benneteket (már ha egyáltalán jönni akartok:D) Ez pedig az, hogy megosztom Veletek a vágyaimat. Most ez következik.
Amire vágyom:
- a kisfiam egészséges, boldog és hosszú életű legyen
- együtt megöregedni a lökött párommal
- a családomat és a barátaimat kerüljék el a gyógyíthatatlan betegségek és
legyenek velem még nagyon sokáig
- megérni, hogy nagymama lehessek
- úgy megcsinálni legalább a házimunkát, hogy utána ne kelljen
összeszorított foggal léteznem 2-3 napig
- múljon el a halálfélelmem, ha vezetnem kell. És ha már elmúlt, akkor
egy jó autó
- találjak itthon végezhető munkát
- csak annyi pénz, hogy a muszájos kiadások után még maradjon néha
egy-egy jó könyvre is
- az exem és a párom exe kapják vissza az élettől azt a sok disznóságot
amit velünk tettek:D -erre nem vágyom igazán, hiszen el sem kerülhetik
- egy olyan Kormány csöpp országunk élére, akiknek a saját zsebükön
kívül az állampolgárok létbiztonsága is fontos
Most hirtelen nem jut más eszembe, pedig tutira van még sok minden, amire vágyom. Örülnék neki, ha ebből is staféta lehetne, úgyhogy akinek van kedve vegye át. Jó lenne tudni, hogy Ti mire vágytok.
Szép napot Nektek! Pusszantás

Staféta

Sziasztok!
Elsősorban gratula mindenkinek a tegnapi irományom értelmezéséért, indulnak a hangszórók!:D Köszönöm a hozzászólásokat.♥
Reninek köszönhetően, ma is tudok mit írni. (köszi Drága!♥)
Szóval jönnek az én kedvenceim:
évszakom: tavasz
napom a héten: ebből kettő is van! Az egyik,mikor hazajön az uram. A másik, amikor elindul végre:D
szinem: zöld
virágom: rengeteg gyöngyvirág egy csomóban
ételem: a nagybátyám vadasa
sütim: minden ami sajtos
italom: na ilyen nincs-ásványvizet iszom mindíg
időtöltés: olvasás minden mennyiségben, kockapóker a fiammal, és amíg nem vótam kripli, a hegymászás. És bár neeeeeeem vagyok függő: internet:D
könyv: na ilyen rengeteg van. Sidney Sheldon, Nora Roberts, Dan Brown, Vavyan Fable, Moldova, Leslie L. Lawrence minden könyve, ezen kívül pedig minden, ami olvasható
TV műsor: minden, ami természetfilm
állatom: az összes esetlen állatpalánta. Ha választanom kéne itthonra, akkor a kutya
zeném: hangulatfüggő
kirándulóhelyem: a Mátra
hobbim: ásványok gyűjtése
kedvenc Kedvencem: na itt is írhatnék oldalakat. Röviden a családom, és az összes barátom, beleértve Benneteket is!
Mára ennyi. Puszi Nektek!

Nátha

Sziasztok! Csak egy gyors bejegyzés,mert nem nagyon látok a folydogáló könnyeimtől. Nagyon náthás voltam, már kifelé trappolok belőle, úgyhogy leírom,hogy nem történt az elmúlt napokban semmi érdekes. Van ugyan valami, ami elég hosszú ideje foglalkoztat, a csettel és a blogolással kapcsolatban, de azt hiszem, ezt még érlelnem kell, mielőtt leírnám. Szólok gyorsan,hogy ha véletlenül nem járok erre, akkor tudjátok, nincs velem semmi baj, csak a elveszik a kedvemet különböző történések és akkor már nincs értelme itt írogatni. Ha bajom van,akkor úgyis jelentkezem a gyógycuppancsokért!:D:D
Csak egy kérdés: Szerintetek ez a virtuális világ olyan megitélés alá kell hogy essen, mint a valódi? (Elárulom csendben,hogy nekem egyértelműen NEM a válaszom erre a kérdésre, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy rosszul gondolom-e)
Senki ne értse félre, nagyon fontosak vagytok nekem! Veletek együtt örülök minden kibújó fogacskának, első lépéseknek, első hangos kacagásnak és kimondott szavaknak(sorolhatnám reggelig, mi mindennek még), de ugyanúgy aggódom is Értetek, vagy a csemetéitekért, ha baj van. Nagyon őszintén mondhatom, hogy szeretlek Benneteket.
Na, most így ennek semmi értelme akkor, ha nem írom le,hogy miért is kérdeztem:D:D
Röviden: Nagyon sokat kaptam az internettől azáltal, hogy "megismerhettelek" Benneteket. Nem vagyok hajlandó egy-egy szó, vagy rosszul leírt mondat miatt megbántódni. Nem, mert ez nem személyes kapcsolat, nem láthatom a másik arcát, mozdulatait közben. Egyértelműen feltételezem, hogy nem bántani akart, hiszen miért tenné bárki is. Azt sem tudhatja senki, mivel én is láthatatlan vagyok, hogy esetleg rosszabb napom van, tehát érzékenyebb a lelkem. (Nemtom érthető-e, hogy mit akarok kinyefegni:D) Ezért gondolom úgy, hogy ez egy "más világ" ahol nem kell, vagy nem szabad apró dolgokból nagy ügyet csinálni. Hozzáteszem, hogy engem eddig még nem bántott itt senki (majd most:D). Persze volt már olyan,hogy esetleg nem tetszett valami, vagy én másképp láttam bizonyos dolgokat, de amellett is elmegyek szó nélkül. Sokan vagyunk, sokfélék és épp ez a klassz benne. Nehogymá mindenkinek az legyen a véleménye,mint az enyém!:D:D Az nagyon unalmas lenne:D Nem hagyom, hogy félreérthető szavak, vagy mondatok megbántsanak, és nagyon remélem,hogy én sem bántottam még meg senkit közületek. Ha mégis,akkor bocsánat, de tudnotok kell, hogy nem szándékosan tettem!♥
Na, most, hogy visszaolvastam, nem nagyon értem, mit írtam!:D:D:D Biztos az agyamra is ráhúzódott a nátha:D:D Hangszórót kap az a kedves látogatóm, aki rájön, hogy mit akartam én itten kifejteni!:D:D:D
Most pedig elhúzok olvasni Benneteket, mielőtt még jobban összekeverném a mondandómat:D Pusszantás Nektek

1997. február 18.

Hajnali 3 óra van. A szobatársam tegnap este óta vajúdik. Segítenék neki,de nem kér belőle. Lélekben készülök a találkozásra. Nagyon szomjas vagyok,de nem lehet inni. Akkor megyek zuhanyozni. Leballagok a hatodikra(itt éppen felújítják a zuhanyzót), elintézem az elintéznivalókat. Visszaballagok, bepakolok a táskába mindent..........ide már nem jövök vissza,csak látogatóba a csajokhoz. Kiülök a folyosóra, jó lenne, ha jobban telne az idő. Jön egy szülésznő, nagyon örül nekem-az öröm nem kölcsönös, mennék is meg nem is- átzavar a szülőszobára. Ott is örülnek nekem. Mondják,hogy pattanjak fel az ágyra. Felpattanok, vigyorgás van, mondván nem is vagyok terhes- aki a 41. héten így ugrál,az nem vár babát:D Borotválás van. Én inkább nyúzásnak nevezném, rég volt,hogy éle is volt annak a borotvának:D Beöntés. Kérdem minek,hiszen tegnap dél óta nem ettem, az előbb elintéztem a dógomat-senkit nem érdekel, megejtik a procedúrát. Valóban fölösleges volt,nem produkálok semmit:D Mégegy zuhany és mehetek a vajúdóba. Bekötnek egy infúziót, nehogy má járkáljak:D Attila nem mozdul,biztos érzi a drága,hogy valami történni fog. Igyekszem megnyugtatni, ne aggódjon,minden rendben,hamarosan találkozunk! Jön életem egyik legrosszabb élménye-kapok egy katétert. Egyrészt fáj,másrészt mostantól úgy érzem,folyamatosan pisilek magam alá. Állandóan ellenőrzöm is a dolgot:D Jön egy doki,kérdi mit keresek. Megmondom,megnézi, állítja, hogy minden rendben. Érkezik az aneszteziológus-fiatal jófej pasi,elhülyéskedünk. Kapok valamit az infúziómba, mindjárt indulunk a műtőbe. Végre elérkezik a mindjárt, kínoz a katéter, sajnálom a vajúdó anyukat. Ők szenvednek,nekem semmi bajom, és mindjárt kapok egy babát. Megyünk a műtőbe. Itt végre megkapom az érzéstelenítőt......van Isten, nem érzem tovább a katétert!:D Ezen jókat vigyorgunk az ott lévőkkel(bár fogalmam sincs,kik lehetnek, csak a szemük látszik:D). Döntögetik a műtőasztalt (nem tudok a hátamon feküdni,mert elájulok) sikerül kompromisszumot kötni. Szédülök,de nem vészesen. Mindenféle macera, fertőtlenítés stb. Közlik,hogy elkezdődött. Fájdalmat nem érzek, azt viszont igen,hogy matatnak rajtam. Húznak,vonnak,rángatnak bennem valamit. Fura. Nyomják az arcomba az oxigént, tök jó,mindjárt elalszom. Állítólag nem kéne, ezért beszélgetünk az aneszteziológussal.:D Közben azért fülelek ám,mi történik a függönyöm mögött. "Jéééé, pisil!" Ezt hallom, majd kis idő múlva valami nyöszögésfélét. Egyszercsak elém raknak egy pöttöm arcot(a többi nem látszik belőle) kb. 20 másodpercre,aztán már viszik is el a kisfiamat. Meg sincs időm jegyezni a pici arcát:( Pár perc múlva beszól valaki a műtőbe, 10/10-es Apgar. Ezek szerint minden rendben. Tudnék bőgni, de nem lehet. Hogy kérhetném meg az orvost,hogy törölje meg az orromat?:D Jön egy ismerős doki, eltűnik a lepedőm alatt- vajon mit csinálhat odalenn??? Sose tudom meg. Lassan összefércelnek, visszavisznek a vajúdóba. Gyerekemet azóta sem láttam! Hallom,hogy valahol messzebb nagyon óbégat egy baba. Jön egy csecsemős, közli,hogy nem tudják megvígasztalni a fiamat, kérdezi, hogy odahozhatja-e? Szerintem hülye kérdés, ezt várom mióta! Hozza Attilát, leteszi mellém. Nem látom a kis arcát,csak a hatalmas fekete haját. Kisfiam elhallgat, már jó helyen van. ( Nevetséges,de csak a második nap délelőtt látom a gyerekemet, mert a fejem nem emelhetem fel, oldalra még nem tudok fordulni, a csecsemősök meg rögtön mellre tették,mikor hozták.) Nem baj, nézem a haját, az is szép, és valami furcsa kábulatban próbálom felfogni, hogy végre itt van, hogy visszafordíthatatlanul megváltozott az életem. Anya lettem.

1997. február 18-án, 09.25-kor 3500 gr-mal és 57 centivel megszületett Márton Attila István.

Azóta eltelt 11 év. Felnőttem a feladathoz, és bár az első pár hónap nem volt csupa öröm és felhőtlen kacagás, ettől eltekintve elmondhatom,hogy minden egyes nappal szorosabb lett a kötelék köztünk, és olyan mély, annyira határtalan a szeretet amit a büdös kölköm iránt érzek, hogy nem tudom megfogalmazni.

Drága Kisfiam!

Isten éltessen és óvjon egy hosszú, boldog életen át!♥

Te vagy életem legnagyobb ajándéka, és igyekszem,hogy méltó legyek erre az ajándékra!

Boldog születésnapot!

Az exem egy..................(mindenkinek a saját ízlésére bízom a jellemzést)

Sziasztok! A tegnapi napból csak a délelőtt telt jól. Korán ebédeltünk és mivel én már hajnalban ébredtem(4-kor), gondoltam balgán,hogy majd milyen jót alszom ebéd után. Már becéloztam az ágyat, egy "altatós" könyvvel a kezemben,mikor megérkezett a majdnem anyósom. Beszélgettünk,távozott. Ismételten elindultam ágy felé. El is vackoltam magam rendesen, olvastam egy kicsit, jöttek az álommanók zümmögve...........na ebbe az idillbe randított bele a telefonom! A vót uram közölte,hogy felteszi a fiamat a buszra,menjek ki elé!!! Egyetlen szerencséje volt,hogy még bamba voltam, mivel a "majdnemalvós" szakaszomból rángatott ki durván, így aztán nem kapott a képébe nyomdafestéket nem tűrő véleményt a viselkedéséről. Mire újra beszéltünk,akkorra már összeszedetten, "úrinősen" tudtam kifejteni a véleményemet. Nem csomag az én gyerekem,hogy "feladja"!! Ha teher neki,hogy hozza-viszi Attilát,akkor ne vigye el. De ha elviszi,akkor kötelessége is hazakisérni a gyereket!!! Tudom, talán túlféltem a fiamat, de annyi szörnyű dolgot látok, hallok mostanában. Próbálom visszafogni magam, edzésre elmegy egyedül a gyerek, de jól ismert, biztonságos útvonalon közlekedik( és még így is frászt kapok,mire hazaér) Suliból is hazajön a szomszéd sráccal. De 20 km-rel arrébb ne rakják fel egy buszra, mert azért ölök! Áááááááááááááá, megint felhúztam magam rendesen! Gyerekem egyébként nagyon elegánsan reagálta le a dolgot. Ezt az akciót azzal indokolta az apja, hogy 600 Ft a buszjegy neki,ha hazakiséri Attilát!!!!!!! Erre mondta az én gyerekem vállatvonva, hogy mostantól nyugodtan megspórolhatja az apja azt a pénzt, nem kell érte jönni. Csak sejtésem van róla,hogy mit érezhet a fiam. Apuka nem a kocsmán spórol, hanem rajta. Húúúúú, most nagyon csúnyát gondoltam! Szerencsére nem látom Attilán, hogy nagyon megrázta volna a dolog. Amit én nem tettem soha- hogy a gyereket az apja ellen fordítom- azt megteszi szépen apuka az ilyen megmozdulásaival. Nem tudja a balga, hogy mit veszít! De segond, itt vagyok én,(meg az a lökött Bélusom:D) akikre Attila mindíg számíthat, imádom a kölkömet, talán be tudjuk tölteni az űrt, amit esetleg az apja hiánya okozhat a gyerkőcnek.
Na, jó hosszan ecseteltem, hogy kihez mentem én hozzá tizenakárhány évvel ezelőtt(ég is a képemről a bőr, de esküszöm,hogy akkor nem volt ilyen!:D). Remélem Nektek jobb volt a tegnapi nap. Millió puszi kicsiknek és nagyoknak egyaránt!

Sziasztok! Jövök már,hozom az igazolást a hiányzásomról: mostan kérem nászutasok vagyunk Bélussal! Attila apájánál, csak ma este jön haza a drágám. Kell mondanom hogyan értem a nászutast?:D Ugye nem? Jó,igazából nem utas, merthogy nem megyünk mi sehova:D Tegnap főztem egy nagy kotla kaját( a receptet valamelyik nap leírom,mert szerintem nagyon finom), úgyhogy most főznöm sem kell.....................nagyasszony vagyok mint Mianom:D Csak lógatom a lábam, meg néha kiterítem a ruhákat,amit kimos a gép.
Puccosom,tökéletesen igazad van, lusta dög vagyok.......de olyan jóóóóóóóóóó!:D
Rubykám örülök Neked, megpróbálok regizni Hozzád!
Mindenki legyen jó,pihenjen még ezen a maradék hétvégén, és markoljon fel amennyit szeretne az itt szétszórt puszikból!♥

Sziasztok! Nagyon szégyenlem magam,mert kb. 1 hete csak a szokott módon fáj a hátam,és nem jelentkeztem. Annyi elmaradásom volt háztartásügyileg, hogy nem győztem utolérni magam, ezért nem jártam erre. Mégegyszer bocsánat!♥♥♥ Mindenkinek köszönöm a gyógypuszikat,simiket, és hogy egyáltalán gondoltatok rám,hiányoltatok! Semmi izgalmas nem történt velünk az elmúlt időszakban. Gyerkőcöm bizonyítványa nagyon szép lett, magyarból kapott 4-est, a többi 5-ös. Hiába na,az eszét kizárásos alapon csak tőlem örökölhette:D Uram melózik-valakinek azt is kell-bár mostanában szeretne nyugdíjas lenni. Felajánlottam Neki,hogy hozzásegítem a rokkantnyugdíjhoz,köszönte szépen,nem kérte. Nem értem,mi kifogása van ellene................ennek a pasinak semmi se jó??:D Akkor várja ki szépen az öregségi nyugdíjkorhatárt,oszt ne panaszkodjon!:D

Orsikám, a reggeli telefonod útközben ért,mire előástam a telefonomat, akkorra letetted sajnos. Visszahívni az ismert okokból nem tudtalak. Most elköszönök, mindenki legyen jó és vigyázzon magára,meg a csemetékre, millió puszi

Dórikám,(JD) Te még maradj egy percre kérlek!

Nagyon boldog névnapot kivánok Neked drága!♥♥♥

Millió puszi

(ááááááááááááááááááááááá, megint nem ide került a virág!!! Tudjad már lécci,hogy a virágot Neked szántam,csak megint elbénáztam valamit! Bocsi♥♥♥)

Egy tüneményes, imádnivaló, huncut pöttöm lánykának!♥

Drága pöttöm Lara!

Isten éltessen és óvjon egy hosszú boldog életen át!♥♥♥

Millió puszi: "nagyanyó" és a "vőlegényjelölt"

Julibellának♥

Drága Julibella!

Isten éltessen még nagyon sokáig!♥♥♥

Millió puszi