Az exem egy..................(mindenkinek a saját ízlésére bízom a jellemzést)

Sziasztok! A tegnapi napból csak a délelőtt telt jól. Korán ebédeltünk és mivel én már hajnalban ébredtem(4-kor), gondoltam balgán,hogy majd milyen jót alszom ebéd után. Már becéloztam az ágyat, egy "altatós" könyvvel a kezemben,mikor megérkezett a majdnem anyósom. Beszélgettünk,távozott. Ismételten elindultam ágy felé. El is vackoltam magam rendesen, olvastam egy kicsit, jöttek az álommanók zümmögve...........na ebbe az idillbe randított bele a telefonom! A vót uram közölte,hogy felteszi a fiamat a buszra,menjek ki elé!!! Egyetlen szerencséje volt,hogy még bamba voltam, mivel a "majdnemalvós" szakaszomból rángatott ki durván, így aztán nem kapott a képébe nyomdafestéket nem tűrő véleményt a viselkedéséről. Mire újra beszéltünk,akkorra már összeszedetten, "úrinősen" tudtam kifejteni a véleményemet. Nem csomag az én gyerekem,hogy "feladja"!! Ha teher neki,hogy hozza-viszi Attilát,akkor ne vigye el. De ha elviszi,akkor kötelessége is hazakisérni a gyereket!!! Tudom, talán túlféltem a fiamat, de annyi szörnyű dolgot látok, hallok mostanában. Próbálom visszafogni magam, edzésre elmegy egyedül a gyerek, de jól ismert, biztonságos útvonalon közlekedik( és még így is frászt kapok,mire hazaér) Suliból is hazajön a szomszéd sráccal. De 20 km-rel arrébb ne rakják fel egy buszra, mert azért ölök! Áááááááááááááá, megint felhúztam magam rendesen! Gyerekem egyébként nagyon elegánsan reagálta le a dolgot. Ezt az akciót azzal indokolta az apja, hogy 600 Ft a buszjegy neki,ha hazakiséri Attilát!!!!!!! Erre mondta az én gyerekem vállatvonva, hogy mostantól nyugodtan megspórolhatja az apja azt a pénzt, nem kell érte jönni. Csak sejtésem van róla,hogy mit érezhet a fiam. Apuka nem a kocsmán spórol, hanem rajta. Húúúúú, most nagyon csúnyát gondoltam! Szerencsére nem látom Attilán, hogy nagyon megrázta volna a dolog. Amit én nem tettem soha- hogy a gyereket az apja ellen fordítom- azt megteszi szépen apuka az ilyen megmozdulásaival. Nem tudja a balga, hogy mit veszít! De segond, itt vagyok én,(meg az a lökött Bélusom:D) akikre Attila mindíg számíthat, imádom a kölkömet, talán be tudjuk tölteni az űrt, amit esetleg az apja hiánya okozhat a gyerkőcnek.
Na, jó hosszan ecseteltem, hogy kihez mentem én hozzá tizenakárhány évvel ezelőtt(ég is a képemről a bőr, de esküszöm,hogy akkor nem volt ilyen!:D). Remélem Nektek jobb volt a tegnapi nap. Millió puszi kicsiknek és nagyoknak egyaránt!