Helyzetjelentés a fertőző osztályról!:D

Üdvözlet mindenkinek a fertőző részlegből, ami jelen esetben "óriási" lakásunk 53 nm-ből pont azt a helyiséget jelenti, ahol éppen tartózkodom:D
Csak megnyugtatás képpen közlöm, hogy neten keresztül nem fertőzök, tehát ha valaki ne adj Isten vírust kapna a gépére, akkor az nem én vótam!:D
Pénteken kezdődött csúfocska gyengélkedésem, de akkor nem értem rá foglalkozni vele, mert egyetlen gyermekemet hazaküldték a suliból, mivel borzalmasan fájt a háta. Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy a frász jött rám, ahogy megláttam Attilát halál sápadtan, alig mozogva bevánszorogni az ajtón. Bár azt hittem, hogy majdnem 12 év után már nem tud meglepni engem a gyerkőc betegségügyileg, most férfiasan bevallom, teleraktam a gatyámat ijedtemben. Bár gyanítottam, hogy csak rosszul mozdulhatott és ezért a fájdalom, de látni egy ekkora gyereket összeharapott foggal tűrni a fájdalmat- borzasztó volt. Megvártam míg hat a fájdalomcsillapító, aztán irány az orvos. Szerencsére semmit nem talált a dokinénink, de azért elküldött bennünket röntgenre, amit ma délelőtt tudtunk megejteni, mert péntek délután nálunk az egészségügyben már a fű se nő. Hál' Istennek, szombat reggelre elfújták az összes fájdalmát a csemetémnek és azóta sem tért vissza.
Szombat reggelre viszont engem akart lekapni a lábamról ez a csúnyácska megfázás, vagy mi. Az orrom már leesni készül, fáj, kiszáradt a rengeteg fújástól. Valószinűleg én tartom el pillanatnyilag az egyik papírzsebkendő gyártó üzemet és felmerült bennem, hogy esetleg ők küldték rám ezt a nyavalyát, a forgalom fellendítése végett:D:D Igyekszem eleget tenni az elvárásaiknak, napi 100 pzs nem elég a szuszogóm karbantartására.:D
A torokfájás és csúnya nátha mellett mégis az a legnagyobb bánatom, hogy nem tudok egy jóízűt röhögni, mert akkor köhögni kezdek. Ez már büntetés nekem. Ráadásul imádott kölköm nagyon együttérez velem, olyannyira, hogy csak és kizárólag velem egy légtérben hajlandó tartózkodni, pedig a szobáján kívül minden helyiséget fertőzőnek minősítettem! Nem titkolt szándéka, hogy megszerzi magának a lógásra jogosító vírusaimat. Ez úgy tűnik sikerült is neki, mert már jól halad a köhécseléssel, fáj a torka és náthás is. Úgyhogy mielőtt még esetleg anyai szigoromtól elkeseredetten ("úgyis mész iskolába büdös kölök":D) talál magának egy aktívan fertőző leprást, vagy valami más "szimpatikus" betegséget hordozó és erősen fertőző egyént, elviszem holnap a dokinénihez.:D
Mivel elérkezett az idő, hogy megigyam mézes csipkebogyó teámat, a távozás hímes mezejére lépek.
Mindenki legyen jó és egészséges, pusszantás minden erre járónak.♥♥♥

Tiszta hülye vagyok!!

Hát lányok, nem gondoltam volna magamról, hogy ennyire paraanyu vagyok még most is, mikor a fiókám közelebb van a 12-ik évéhez, mint a 11-hez.
Az történt ugyanis, hogy a 11 éves korban esedékes védőoltását ma kapja meg a drágám, a suliból viszik át őket a rendelőbe.
A legelső, még a kórházban megkapott védőoltását kivéve, minden egyes alkalommal, mikor mennünk kellett szurira, én bizony elmondtam a pöttömnyi gyermekemnek, hogy ma bizony egy kellemetlen, de mindenképpen szükséges dolgon kell átesnie. Fájni fog, talán csípni is egy kicsit, de ne aggódjon, ott leszek vele, nem lesz semmi baj. Szerencsére nagyon rendes dokinénink van, engedte, hogy öleljem közben a gyerkőcömet. Nem is volt soha semmi gond, még csak nyikkanni se nyikkant a drágám. Erre ma nélkülem fogják szurkálni.
Jó, tudom, hogy nagyfiú már, nem is engedné hogy ott legyek vele (mert az már ciki), de mégis elszorul a torkom, ha eszembe jut. Márpedig sűrűn eszembe jut. Pontosabban ki se nagyon megy a fejemből. Na ezért vagyok hülye. Valószinűleg, míg élek, sosem fogom tudni torokgombóc nélkül elviselni, ha valami történik a fiammal, legyen az csak egy vacak védőoltás is. Főleg, ha nem lehetek vele, amire egyre több az esély, lévén félig már felnőtt a drága.
Ezzel kapcsolatban egy hülye kérdés: Szerintetek adjak Neki estére lázcsillapítót?
Nem is terhellek Benneteket tovább a hülyeségemmel, legyen szép napotok!
Pusszantás

Rövid beszámoló

Sziasztok!
Jövök már, jövök.....
Az elmúlt két hétben bőven lett volna mit írnom, most persze nem jut eszembe semmi, szokás szerint.
Azért nem írtam, mert séta közben nem nagyon tudok blogot írni. Ugyanis bekeményítettem (magammal szemben) és elhatároztam, ha négykézláb is, de elindulok újra sétálni a tesómmal és a fiókámmal délutánonként. Ez régen is szokásunk volt, de mióta ilyen nyamvadt vagyok, nem mertem belevágni. Most viszont összeszedtem magam és elindultunk.
Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a lakótelepünk a város szélére épült, így szerencsére nem a betont kell koptatnunk séta közben, hanem isteni füves fás bokros részen sétikálhatunk a majdnem tökéletesen friss levegőn. Azért csak majdnem, mert mióta megépült az elkerülő, azóta kivágtak egy jó nagy darab erdőt ( a fene a kezüket!), meg bónuszként már az elkerülő benzingőze is erre jön időnként, de mégiscsak jobb, mint a városban. A sétának köszönhetően (bár mindenem sajog:D úgy mint máskor) sokkal könnyebben jön a levegő cipekedés közben is és az emeletre való feltrappolás közben is. Arról nem is beszélve, hogy nagyon jókat beszélgetünk közben. Minden sétánk végén kilátogatunk a sportpályára, ahol én már csak lelkes szurkoló vagyok, míg a tesóm és a fiókám futnak! Ezeknek a programoknak köszönhetően a gyereknek nem kell füstölgős fenékenbillentéseket igérgetnem esténként nemalvás miatt, legkésőbb 10-kor már ájultan alszik a drága.
A suliban minden rendben, eddig összesen 3 jegye van Attilának, de az mind ötös.(matek, magyar, töri) Szenzációs pedagógus az osztályfőnöke! Most jól elmondom Nektek, hogy miből jöttem rá.(eddig is tudtam ám!:D) Az első héten történt, hogy az én drága kisfiamnak nem nagyon akaródzott felteeni a pracliját óra közben, hanem csak úgy nemes egyszerűséggel közölte a mondanivalóját. Ez ebben a korban már nem illő, tehát fel lett szólítva, hogy duguljon el.(persze nem így, ezt csak én egyszerűsítem most le:D) Mivel ezek után is volt még mondandója egyetlen gyermekemnek, büntetésből meg kellett tanulnia Arany János életrajzát. (Ja, az o.fő a magyar tanáruk is) Megtanulta. Következő magyar órán Kata kiállította az osztály elé, és Attilának diktálni kellett amit megtanult, hogy a többiek le tudják írni, mert ezt ugye mindenkinek tudni kell. Közben Kata csak a nagyon durva hangoskodókat állította le. Óra végén odament a fiókám a tanárnőhöz és férfiasan beismerte, hogy borzasztó rossz úgy beszélni az osztályhoz, hogy dumálnak közben! Azóta csöndben van a gyerekem minden órán!!! Szóval le a kalappal Kata előtt. A gyerkőc a saját bőrén tapasztalta, hogy milyen zavaró a közbekotyogás óra közben. Szerencsére van olyan értelmes a kölköm, hogy ezt belátta. Ja és kapott egy ötöst is.
Bár volna még mit írnom, de lassan már lekúszik az asztalról a pizzatésztám (szerintem a kelesztőt már rég elhagyta:D), úgyhogy megyek konyházni.
Mindenkinek cuppantás!

Szeptemberi bejelentkezés

Sziasztok!
Itt a szeptember és igéretemhez híven én is itt vagyok. Kicsit párás szemmel. Lekisértem a hatodikos nagyfiamat (mert ugye ciki már anyával menni a suliba, ezért továbbra is a tesómmal jár:D) és összetalálkoztam a szomszéd kisfiúval, aki ma először indult iskolába. Istenem, annyira apró még a drága és vége az igazán gondtalan gyermekéveknek......
Természetesen eszembe jutott Reni Áronja és Puccosom Pannája is, no meg Dork@ Pankája..................aki most hirtelen nem jutott eszembe, attól elnézést kérek..................öregszem:D
Hát anyusok, ma nem cserélnék Veletek. Bár felemelő érzés is, hogy "iskolás a csemetém", ugyanakkor visszavonhatatlanul elindul a gyerkőc a felnőtté válás útján. Sok sikert az iskolába indulóknak! Kívánok Nekik olyan tanító nénit, aki mellett megszeretik az iskolát és aki kedvesen és biztos kézzel vezeti be őket a "tudományok" világába!♥
Más.
Olvasgattam a blogokat és Mianunknál láttam, hogy a múlt héten az Alpokban jártak. Ennek kapcsán eszembe jutott egy régi élmény, amire nem vagyok büszke. A mai napig elpirulok, ha eszembe jut. De mivel van humoros oldala is a dolognak, megosztom Veletek.
Olaszországban jártam a munkahelyem által szervezett úton. Busszal mentünk-jöttünk. Hazafelé az utolsó program volt, hogy megnézzük a napfelkeltét a Wörthi (asszem nem így kell írni, de most nem nézek utána) tó partján. Aznap éjjel már elaludtam a buszon, sikeresen meg is tanultam horkolni:D Tudni kell rólam, hogy ébredés után az első dolgom, hogy indulok a WC-re. Tehát felébredtem, letámolyogtam a buszról és rögtön a nyilvános után néztem. Körülöttem mesébe illő alpesi házak, haraphatóan friss levegő, csodálatos tó................WC meg sehol. Bár már erősen görcsöltem, mégis levánszorogtam a partra, bízva benne, hogy legalább egy szimpatikus bokrot lelek, ahol pisilgethetek egyet. Csalódásom határtalan volt, mert ott, ahol megálltunk, még fű se nagyon volt a parton, nemhogy bokor! Indultam vissza, hogy rákérdezzek, vajon mikor közelítünk meg egy olyan parkolót, ahol helye van az illemnek. A tópartról még fel tudtam evickélni iszonyatosan görcsölő alhassal, de aztán egy tapodtat sem. Ott áltam egy csodálatos ház kerítést helyettesítő hatalmas tujái mellett és azt hittem szétrobban a húgyhólyagom, annyira fájt. Egy lépést se tudtam menni. Nem sok lehetőségem volt..............vagy ott ahol vagyok leguggolok, vagy összepisilem magam. Pironkodva bár, de az első alternatívánál maradtam. Bíztam benne, hogy mélyen alszik még a ház népe, mert bár akkor még esztétikus látványt nyújtottam letolt gatyával, de mégsem hiszem, hogy örült volna neki a tulaj, hogy egy hülye magyar hajnalok hajnalán a kertjében pisilget.:D Jelzem, azután, hogy megszégyenülve megöntöztem az osztrák kertjét, elindultunk és kb. 10 perc múlva megálltunk a tó partján egy olyan parkolóban, ahol még zuhanyzó is volt, nem csak WC!! Elég csúnyákat gondoltam a sofőrünkről:D Szóval nekem mostmár míg élek, ez a kaland fog eszembe jutni az alpesi házak láttán:D
Lenne még mit írnom, de hagyok holnapra is, mert ugyi több nap, mint kolbász. Ezzel a népi bölcsességgel zárom mai irományomat:D Puszi minden erre járónak!♥