Szeptemberi bejelentkezés

Sziasztok!
Itt a szeptember és igéretemhez híven én is itt vagyok. Kicsit párás szemmel. Lekisértem a hatodikos nagyfiamat (mert ugye ciki már anyával menni a suliba, ezért továbbra is a tesómmal jár:D) és összetalálkoztam a szomszéd kisfiúval, aki ma először indult iskolába. Istenem, annyira apró még a drága és vége az igazán gondtalan gyermekéveknek......
Természetesen eszembe jutott Reni Áronja és Puccosom Pannája is, no meg Dork@ Pankája..................aki most hirtelen nem jutott eszembe, attól elnézést kérek..................öregszem:D
Hát anyusok, ma nem cserélnék Veletek. Bár felemelő érzés is, hogy "iskolás a csemetém", ugyanakkor visszavonhatatlanul elindul a gyerkőc a felnőtté válás útján. Sok sikert az iskolába indulóknak! Kívánok Nekik olyan tanító nénit, aki mellett megszeretik az iskolát és aki kedvesen és biztos kézzel vezeti be őket a "tudományok" világába!♥
Más.
Olvasgattam a blogokat és Mianunknál láttam, hogy a múlt héten az Alpokban jártak. Ennek kapcsán eszembe jutott egy régi élmény, amire nem vagyok büszke. A mai napig elpirulok, ha eszembe jut. De mivel van humoros oldala is a dolognak, megosztom Veletek.
Olaszországban jártam a munkahelyem által szervezett úton. Busszal mentünk-jöttünk. Hazafelé az utolsó program volt, hogy megnézzük a napfelkeltét a Wörthi (asszem nem így kell írni, de most nem nézek utána) tó partján. Aznap éjjel már elaludtam a buszon, sikeresen meg is tanultam horkolni:D Tudni kell rólam, hogy ébredés után az első dolgom, hogy indulok a WC-re. Tehát felébredtem, letámolyogtam a buszról és rögtön a nyilvános után néztem. Körülöttem mesébe illő alpesi házak, haraphatóan friss levegő, csodálatos tó................WC meg sehol. Bár már erősen görcsöltem, mégis levánszorogtam a partra, bízva benne, hogy legalább egy szimpatikus bokrot lelek, ahol pisilgethetek egyet. Csalódásom határtalan volt, mert ott, ahol megálltunk, még fű se nagyon volt a parton, nemhogy bokor! Indultam vissza, hogy rákérdezzek, vajon mikor közelítünk meg egy olyan parkolót, ahol helye van az illemnek. A tópartról még fel tudtam evickélni iszonyatosan görcsölő alhassal, de aztán egy tapodtat sem. Ott áltam egy csodálatos ház kerítést helyettesítő hatalmas tujái mellett és azt hittem szétrobban a húgyhólyagom, annyira fájt. Egy lépést se tudtam menni. Nem sok lehetőségem volt..............vagy ott ahol vagyok leguggolok, vagy összepisilem magam. Pironkodva bár, de az első alternatívánál maradtam. Bíztam benne, hogy mélyen alszik még a ház népe, mert bár akkor még esztétikus látványt nyújtottam letolt gatyával, de mégsem hiszem, hogy örült volna neki a tulaj, hogy egy hülye magyar hajnalok hajnalán a kertjében pisilget.:D Jelzem, azután, hogy megszégyenülve megöntöztem az osztrák kertjét, elindultunk és kb. 10 perc múlva megálltunk a tó partján egy olyan parkolóban, ahol még zuhanyzó is volt, nem csak WC!! Elég csúnyákat gondoltam a sofőrünkről:D Szóval nekem mostmár míg élek, ez a kaland fog eszembe jutni az alpesi házak láttán:D
Lenne még mit írnom, de hagyok holnapra is, mert ugyi több nap, mint kolbász. Ezzel a népi bölcsességgel zárom mai irományomat:D Puszi minden erre járónak!♥