Fááááááááááj!

Sziasztok! Köszönöm, hogy hiányoltatok!♥♥♥ Írok egy gyorsat,amíg tudok ülni,mert az se nem megy most,annyira fáj a hátam. A hétvégénk gyorsan és JÓL telt, uram biztos megrémült a baltámtól!:D:D Sűrűbben kell fenyegetni ezek szerint:D Mindenkinél jártam,elolvastam mindent,komment most nem volt,bocsi,majd egyszercsak pótolom! Mindenhol szórtam szét puszikat, altatóst, gyógyítóst, lélekerősítőst, meg szeretőst(ezt kéretik nem félreérteni:D). Legyetek jók, jövök,ha már ülni tudok rendesen! Pusszantás Nektek!

Vnjudit Métájának!♥

Drága Máté! Isten éltessen és óvjon egy hosszú boldog életen keresztül!♥♥♥ Millió puszi

Háborog a gyerek :D

És hogy miért? Hát mert nem beteg!:D Már napok óta morog,figyeli magát,hátha észrevesz valami parányi betegségre utaló jelet!:D Nincs szerencséje egyenlőre. A problémája abból adódik,hogy már mindenki volt beteg az osztályából,csak ő nem. Felháborodva kérdezte,hogy neki nem jár egy kis pihenés? Ő miért nem beteg soha???? Igaza van, tavaly például egyszer sem voltunk orvosnál,mert igazából még megfázva sem volt. Én ennek rendkívül örülök, úgy tűnik,hogy annak ellenére, hogy csak 8 hétig volt tejem és utána tápszert kapott,sikerült megalapozni az immunrendszerét rendesen a gyerkőcnek. De lassan a szememre veti ezt is:D:D Mármint azt,hogy miért kellett egészségesen etetnem:D Én meg lapítok ám rendesen, nehogy eszébe jusson,hogy a gyümölcsökben rendesen van vitamin, mert akkor biztos nem eszik több narancsot,mandarint stb. De becsületes is a drágám. Reggel úgy ébredt,hogy alig tudott nyelni! Nagyon meleg volt a szobájában,kiszáradt a torka rendesen. Örömmel tapasztalta,hogy fájása van, de aztán ivott,és férfiasan bevallotta,hogy már nem fáj:D Imádom!♥ Reménykedik erősen,hátha elkap valakitől valami enyhe lefolyású kórságot,mert igazából nem akar beteg lenni,csak annyira,hogy kiírja a doktornénink.:D Én meg egy szörnyű anya vagyok, aki egy hapci után nem rohanok vele orvoshoz!:D:D Gondolkodik az átmeneti anyacserén,mert az egyik barátját,ha esetleg rosszul alszik, vagy egy kicsit náthás, már nem engedi az anyukája suliba. Ez az anyu jelenleg jobban megfelelne uraságának:D:D De sajnos neki én jutottam!:D És most ez a gonosz anya elhúz ebédet gyártani elégedetlen csemetéjének, Nektek pedig szép napot kiván! Pusszantás

Végre jó a rendszer!

Sziasztok! Végre-végre meggyógyult a net, remélem nem csak átmenetileg. Nagyon hiányoztatok! Sosem gondoltam,hogy ilyen durva elvonási tüneteim lesznek,ha nem olvashatlak Benneteket minden nap. Annyira hozzátartoztok a mindennapjaimhoz!
Egyébként nem történt semmi különös az 5 nap alatt,amíg kénytelen voltam távolmaradni. A hétvégénk szerencsére gyorsan eltelt(bár én hosszúnak éreztem),mert az én drágám felűlmúlta önmagát.......a szokásosnál sokkal gyiggyantabb volt:D:D Remélem péntekig elmúlik nála minden tünet,mert ha nem,akkor sajnos előveszem a régóta villogóra köszörült fejszét,és nyolc napon túl gyógyulót okozok!:D Igaz,hogy most biztosan türelmetlen lesz, ugyanis kényszerelvonáson van..................itthon felejtette a cigijét:D Csendesen jegyzem meg, Isten nem bottal ver!:D És tuti,hogy még nem is vette észre,mert a zsebében volt egy doboz cigi. Szerintetek szóljak neki,mielőtt átlépi a határt? Vagy bűnhődjön az elvetemült?:D Asszem megérdemli a büntit, egyébként meg mindíg hangoztatja,hogy le akar szokni......most itt a ragyogó alkalom:D:D ........................................................................................
Küldtem Neki egy sms-t(mert nem állok vele szóba:D), felvilágosítottam a tényállásról, nem bírta a lelkem a tudatot,hogy gyötrődne egész héten. Pedig de megérdemelné!:D
Na megyek tovább,van akinél még nem tettem tiszteletemet,most pótolom. Legyen szép napotok! Pusszantás

Ez+az

Sziasztok! Tegnap nem nagyon voltam gép előtt,mert meseszerű volt a netem.................hol volt,hol nem volt. Szolgáltató kitalálta,hogy felújít,korszerűsít,stb. Na ennek eredményeképp most borzasztó lassú a net,van olyan oldal ami be sem jön,meg ilyen szuper dolgok történtek,úgyhogy marhára jól jártam ezzel a felújítással!:D Szép csendesen jegyzem meg,hogy nekem jó vót a régi. De félre bánat,hátha megtáltosodik ez az új,korszerűsített változat is.:D:D Más. Nem is én lennék,ha nem szólnék hozzá az olvasottakhoz(mármint amit Nálatok olvastam). Személy szerint szeretek kommentelni-bár nincs mindíg kedvem-de ha olyat olvasok,ami beindítja az agytekervényeimet,akkor azt gyorsan le is írom. És nekem jó érzés,hogy akinek írok,tudja,hogy ott jártam. Bár mindenkinek illik tudni,hogyha nem is írtam,olvasni mindenképpen olvastam a bejegyzését! És igen,szégyenkezve vallom be,hogy szeretek kapni is kommentet. Nekem ez visszajelzés,hogy esetleg érdekelt Benneteket az irományom,találtatok benne valamit,amire érdemes pár szót írni. Megint más. Hétfőn éjjel láttam egy nagyon felkavaró dokumentum filmet az egyik csatornán.(egy 3,5 éves kislányt ütött meg úgy a nevelőanyja,hogy belehalt a sérüléseibe!!!) Borzalmas volt.Ennek kapcsán gondolkodtam el,hogy fel lehet-e úgy nevelni egy gyereket,hogy sosem ütjük meg.Végiggondoltam,megszámoltam, és arra az eredményre jutottam,hogy összesen háromszor ütöttem meg a fiamat. Kétszer azért kapott a pelusra,mert kirohant az útra,holott kb. fél éves korától mindíg elmondtam neki,hogy az út szélén megállunk,szétnézünk stb.(nem lehet elég korán elkezdeni az okítást:D) Egyszer meg egy fél óráig tartó heves vita után(egy nyamvadt rövidnadrágról szólt a történet:D) kapott egyet. Szóval nem lehet elmondani,hogy sűrűn bántalmaztam enyém gyereket,de ezek után az esetek után nagyon rossz volt a lelkemnek. Legszivesebben bőgve kértem volna tőle bocsánatot. Nincsenek elveim a gyerekneveléssel kapcsolatban,(ami volt,azt a gyerekem egészen gyorsan átíratta velem:D:D) mindíg az érzéseimre hagyatkoztam és hagytam,hogy bizonyos korlátokon belül ő irányítsa a saját életét. Egyszerűen annak,hogy már több mint 7 éve nem emeltem rá a kezem, az az oka,hogy megpróbálom másképp nevelni,mint ahogy engem neveltek. Sok esetben biztos egyszerűbb lett volna adni neki egy pofont-oszt jóvan,gondolkozz el rajta kisfiam,miért kaptad- de megesküdtem még évekkel ezelőtt,hogy soha nem fog félni tőlem a gyerekem.(Ne értsétek félre,nem brutalizáltak engem a szüleim:D, de tudott úgy nézni az apukám,hogy attól majdnem összecsináltam magam).Ne azért tegyen,vagy ne tegyen meg dolgokat a gyerekem,mert fél tőlem,hanem azért mert megérti,hogy az miért nem jó. Azt hiszem,a nehezebb utat választottam,hiszen rojtosra beszéltem a számat,sőt a mai napig ezt teszem,ha szükség van rá,és nem tudom,hogy jót tettem-e vele. Egy nehéz időszak előtt állunk,kamaszodik a fiókám, és bár eddig simán tudtam kezelni az esetleges dühkitöréseit, próbálkozásait,hogy átvegye az irányítást, ezután fog majd kiderülni,hogy milyen embert "alapoztam"meg. Talán jó úton járunk,mert mostanában rengeteget dühöng azon,hogy képesek voltak a tanárok házi feladatot adni,(holott neki annyi más dolga volna!:D:D) olyankor csapkodja a könyveit,morog. Én meg csak nézem őt ilyenkor egyetlen szó nélkül és nem telik el 3 perc,mikor rámnéz,a nevetés már ott bújkál a szemében,felfogja,hogy milyen hiábavaló a morgás, vigyorogva közli,hogy "jóvan na!"-és csinálja a leckét minden további puffogás nélkül. Ez minden más "tragikus" esetnél így zajlik,ez csak egy példa volt a sok közül. Mégis félek,hogy a kamaszkor,a hormonok, rossz irányba fordítják a fiamat. Nincs okom erre a félelemre,hiszen nagyon szoros,bensőséges a viszonyunk,mégis ott bújkál bennem a félsz- a drogoktól,a rossz társaságtól,stb.- hogy elég stabil-e ahhoz a kapcsolatunk,hogy bízzon bennem, elfogadja a tanácsaimat akkor is,amikor "megbolondítják" a kamaszodással járó hormonbombák. Ha valamit elrontottam eddig,akkor az kíméletlenül fog visszaütni. Hát nem könnyű anyának lenni. Tudom,ez a dolog még nem foglalkoztat benneteket,hiszen messze van,de olyan jó lenne együtt okosnak lenni. Bízom benne,hogy nem lesz rá szükség,de ha mégis,biztos hozzátok fogok fordulni tanácsért(Julibella drága készülj kérlek!♥:D) Na megint sikerált egy jó hosszú,zavaros bejegyzést létrehoznom, remélem ki tudtátok hámozni belőle a lényeget. Köszi,ha elolvastátok! Szép napot Nektek!

Reni Kistigrisének♥

Isten éltessen és óvjon még nagyon sokáig Te "nagyfiú"!♥♥♥ Millió puszi(anyának és a tesónak is)

Pótlás

Szégyen, hogy kihagytam Katát és Kende baba anyuját,Anitát. Bocs lányok!♥♥♥
"Kendeanyu": nagyon tetszenek kicsi fiad "írásai",minden sorát imádom!
Katám: szívmelengető érzés olvasni a sikereidről!
Millió puszi Nektek is lányok!

Semmi

Sziasztok! Csak jelentkezem,hogy minden rendben, de olyan mértékben lusta vagyok, hogy írni sincs kedvem. Meg semmihez se nincsen. Olyan sötét van,szitál valami izé,kidugtam az orromat fél órája,de rögtön vissza is jöttem. Ma se megyek sehova. Elolvastam mindenkinek a blogját(ezt sosem hagyom ki),de ne haragudjatok,senkinek nem kommenteltem.♥
Edusom: gyönyörűek a csemeték, úgy látom,Zsófi nagyon hasonlít Tomira
Dórim(JD):ááááááááááá, borzasztó ez,hogy a mai világban attól kell féltenünk a gyerekeinket,hogy tetűt kapnak valakitől "emlékbe"
Mianom: nagyon örülök Neked!♥♥♥
Julibella: érdekes ez a gyertyázás,lehet,hogy ki kéne próbálnom
Vnjuditom: nagyon sajnálom,hogy betegségből betegségbe esnek a fiúk,mindenkinek gyógypusza!♥♥♥
Orsikám: Larád végtelenül okos,tiszta nagyanyja (mármint ÉN!:D:D)
Marigold: nagylányodnak megkésve ugyan,de annál nagyobb szeretettel kivánok nagyon boldog szülinapot!♥♥♥ Örülök a jó eredményeidnek!♥
Andianyu: lécci beszámolni a szombat estéről!
Vaxikám: sok-sok hurrá a törpék negatív eredményéhez!
Renikém:örülök a nyugodtabb éjszakáidnak,üzenem Milánnak,hogy hagyjon Téged aludni-jobban jár egy kipihent anyucival:D
Beszterce:Neked má írtam vasárnap:D
Zadrikám: Isten éltesse anyudat! Kisfiadat meg zabálnám♥
Xandrám: remélem kiderült már,hogy kisfiadnak semmi komoly baja nincs a lábacskájával
Fridám:örömmel olvasom,hogy Pannád tehetségesen tanulja a "hisztizés" című fejezetet az "Élet nagy dolgai" című műből!:D:D Áááááááááááá,ugye nem vagyok nagyon szemét?:D:D
Jankaanya:nagyon örülök a lelkisegély ilyen gyors fejlődésének! Kiváncsian várom a TV-s szereplésedet is,lécci szólni,mikor lesz megtekinthető!♥
Falatka:kicsi fiad nagy segítség,meglátod,milyen szuper módon fog porszívózni hamarosan!♥
Évám: örülök,hogy Ádám szokja a bölcsit(szerintem ez anyának rosszabb,mint a babának!)
Segítsetek,kit hagytam ki?! Remélem senkit. Rá kellett döbbennem,hogy nem is vagyok annyira hülye,mint gondoltam! Egy órával ezelőtt mentem végig a blogokon,és emlékeztem rá,hogy mit olvastam!:D:D Ráadásul a kedvem is sokkal jobb lett,lendületet is kaptam! És az sem elhanyagolható szempont,hogy így sikerült egy elég hosszú bejegyzést összehoznom:D:D Megyek is,és porszívózok egyet! Mindenkinek millió puszi,legyen szép napotok!

11 éves emlékek

Éppen 11 éve annak,hogy asszem 35 hetes kismamaként először zavartak be a kórházba,mert kereszben feküdt a drága gyerekem,és ettől nagyon megijedt a doki. Természetesen,mire beértem a kórházba akkorra visszacsüccsent a pöttöm fiam,de akkor már nem engedtek haza,mondván maradjak ott egy kicsit. Érdekes volt a felvételi vizsgálat, 5-6 tanuló NŐVÉR (14-15 évesek) kukkoltak befele a "kijáraton"-mit mondjak,nem szerettem őket érte, megalázó volt,és nem is hiszem,hogy nekik azt feltétlenül látni kellett volna,mivel nem szülésznőnek készültek! Na mindegy, túlestem rajta,fátylat rá. 3 napig élveztem a kórház vendégszeretetét,aztán haza mehettem,szerencsére. Örömöm nem tartott sokáig,a két hét múlva esedékes NST vizsgálaton aludt a gyerkőc,ébresztés nuku, irány a kórház,a nem tökéletes szívhangok miatt. Ott találkoztam a dokival,aki addig a tanácsadáson volt velünk, küldött rögtön a szülőszobára! Kikértem magamnak,mondván én még nem szülök,nincsen semmi bajom,vigyorogva világosított fel,hogy nem szülni küld,de csak ott van NST gép. Így aztán hajlandó voltam elindulni:D Természetesen már felrázta a busz a gyerkőcömet,tökéletes volt az eredmény, csóválta is a fejét a szülésznő,hogy miért küldtek be, úgyhogy lelkesen készültem hazamenni. Pont addig hittem az otthoni alvásban,amíg 26-an meg nem vizsgáltak,ultrahangoztak,megerőszakoltak(sikertelen amnioszkópia,vagy mifene tökéletesen zárt méhszáj miatt). Jó, nem pontosan 26-an voltak,de aki arra járt,és fehér köpenye volt,az mind belém kotorászott kicsit,nehogy jól érezzem magam!:D Meghozták a döntést,hogy "idős elsőszülő vagyok, hatalmas, farfekvéses babával" úgyhogy költözködjek be a Terhespathológiára. Nem örültem. A következő hetek azzal teltek,hogy aki élt és mozgott,(kivételt képeztek a karbantartók,de szerintem csak azért,mert nem értek rá:D:D),az minden nap megvizsgált, naponta mentem ultrahangra, 2 naponta Bemutatásra. Nem tudom ismerősen hangzik-e valakinek ez a procedúra(bemutatás),de ez egy szörnyen megalázó,fájdalmas valamicsoda volt,aminek a hallatán már kivert a víz. Az összes főorvos azzal kínlódott ezen a nemes eseményen,hogy legalább könyékig eltűnjön bennem,bizos kezet akartak fogni a kisfiammal:D:D Egy alkalommal a doki feje remegett az erőlködéstől,hogy el tudja végezni,amit elhatározott! Szivesen lerúgtam volna az orrát,olyan pokoli fájdalommal járt a tevékenysége. Ja,és a mai napig fogalmam sincs,miért történtek ezek a procedúrák,mert csak engem nem világosítottak fel róla. A kérdésemre,hogy akkor hogyan tovább,azt mondták,hogy nagy baba,faros,valószinűleg császár,de majd szülés közben kiderül. Na ebből nem kértem,úgyhogy elcsíptem a legkevésbé kínosan matatós dokit,és megkértem,hogy vállalja el a sorsunk rendezését. Nem akartam a gyerekemet kitenni annak,hogy bármi rossz történjen vele a "majd kiderül,mi lesz" közben. Azért írtam le részletesen az állandó vizsgálatokat, mert érdekes módon SENKI nem vette észre,hogy szakszerűen írva"térdtartás" esete forog fenn,tehát ha elindult volna Attila,akkor a térdeivel "tekintette"volna meg a világot először!!! Ez csak műtét közben derült ki,amit szerencsésen elintézett Jakab doktor(örök hálám üldözze). Neki köszönhetően úgy alakult a sorsunk,hogy minden próbálkozás, kisérletezés nélkül(ami a fiam életébe is kerülhetett volna) 1997.február 18-án 9.25-kor programozott császár keretében látta meg a világot Attila, 10/10-es Apgarral. És már akkor volt véleménye a körülötte lévő ismeretlenről,mert mielőtt kiemelték volna,csak azt hallottam,hogy: "jééééééé,pisil!" Megtisztelte az őt háborgató személyzetet:D:D És bár a "hagyományos" módon nem szültem,azt sem tudom,milyen a vajúdás, azért nagyon élénken bevésődött a történet. A műtét minden percére emlékszem. Ja,és hogy mindezt miért írtam le? Hát azért,mert tegnap este erről kérdezett a drága gyerekem(nem először,és nyilván nem utoljára), és gondoltam leírom,hátha 1 év múlva megzakkanok,és akkor legalább el tudja olvasni a fiókám:D:D (meg egyébként se volt most más mondanivalóm:D)
Mindenkinek köszi,aki végigolvasta, és a tegnapi kommentekért is imádollak Benneteket!♥♥♥ Legyen szép napotok!

Semmi különös

Sziasztok! Köszönöm,hogy hiányoztam,drágák vagytok!♥ Semmi különös okom nem volt a távolmaradásra,hacsak az nem, hogy eddig itthon volt a párom és állandóan adott valami elfoglaltságot a drága:D Tegnap végre útnak indult,így tudtam pótolni a hiányosságaimat kommentek terén, benéztem a babanetre és egészen délig rettentően élveztem,hogy magam vagyok. Most nagyon el kéne indulnom a postára,befizetni a csekkeket,de iszonyatosan csúszik az út. Úgyhogy várok,hátha kicsit később már nem lesz ilyen vészes a közlekedés. Ha mégsem változnak az útviszonyok és nem jelentkezem a héten,akkor ne várjatok tavaszig,mert ha én most elhasalok,akkor nincs az az Isten,aki engem fel tud állítani:D:D És hacsak nem jár arra egy targonca vagy egy daru, akkor meg kell várnom az olvadást, hogy lábra tudjak állni:D:D Ja, egy év alatt fogytam 5 kilót:D Rendesen kiszámoltam,hogy ha így halad a dolog,akkor röpke 6-7 év múlva elérem a versenysúlyomat!:D Ha esetleg hamarabb abbahagyhatom a gyógyszereim szedését,akkor elég lesz 2-3 év is.:D Mégsem dobom ki a kisméretű ruháimat!(őrizgetem őket,hátha egyszer még beléjük férek) Jaaaajj, minálunk meg csoda történt! Képzeljétek,az uram megfőzte élete első teáját!!! Karácsony után pár nappal fájlalta a tokát a drága. Ez eddig rendben is van,csakhogy ez pont hajnali 3-kor tudatosult benne,és rögvest kihasználta az alkalmat,hogy felébredtem megfordulni- felrakta a kérdést,hogy nem akarnék-e neki teát főzni! Hát nem akartam-pirulós smiley- és ezt elég érthetően a tudomására is hoztam:D Mikor felébredtem (nem sokkal később) látom ám,hogy fájdalmas képpel kortyolgatja a csipkebogyó teát,amit saját kezűleg állított elő!!! Megtalálta a teáskannát is, a filtert is, meg a vízcsapot is az én drágám!! Rettentő büszke vagyok ám rá!:D:D:D Ha így haladunk,10 év múlva már egy rántottát is fog tudni csinálni. Na nem piszkoskodok tovább a drágámmal,megtekintem az útviszonyokat és elindulok a posta felé. Millió puszi Nektek

Sziasztok! Nagyon köszönöm a kommenteket,annyira jól estek!♥♥♥ Hogy mindenki értse,megpróbálom kicsit bővebben leírni a problémát,aztán ha Beszter barátosném megengedi,akkor az ő igen titkos blogjában a lényeget is leírom röviden. Már rég nem zavar,hogy az ex szerint én tettem tönkre azt a "szuper" házasságot,aminek már akkor bíróság tett pontot a végére,amikor én még azt sem tudtam,hogy mi a neve a drága páromnak. Az sem érdekel egy szikrát sem,hogy szerinte én mi vagyok.......gondolom nem kell különösebb fantázia hozzá,hogy kitaláljátok:D:D:D Arra is teszek magasról,hogy azzal tölti az idejét az ex,hogy kinyomozza,kivel jártam boldogult jánykoromban:D:D:D Hozzászoktam,hogy bárhová megyünk a párommal,bármit csinálunk,arra rögtön jön a reagálás,hogy hogy képzelem én azt,meg milyen mocsok vagyok,hogy ahelyett,hogy a párom a gyerekeit vinné,engem meg a "kölykömet" viszi!!(mindent tud ám rólunk,igazi Serlokholmsz:D:D) Szóval ezek a dolgok-és még sorolhatnám a végtelenségig,milyen bűneim vannak,- igazán nem kavarnak fel,valóban jókat röhögök rajtuk. Amit most csinált,az viszont teljes anyagi összeomláshoz vezetett volna.(erről bővebben Beszternél,ha beenged:D) Tudnotok kell,hogy az ex úgy képzelte el az életét a válás után(amihez ő ragaszkodott 2 éven keresztül,amíg a per tartott!!),hogy ott maradnak a közös házban mindketten, de természetesen csak "idegenként" és a párom az egész fizetését odaadja neki.........vagy ha nem,hát elveszi,ha B alszik!(többször megtörtént!!). Ezek az előzmények,a többi nem publikus,mert bármikor ide találhat és akkor nagy bajban leszünk,ha elolvassa. Most megyek,mert itten buli van:D:D:D(párom meg a fiam üvöltve birkóznak),nem tudok figyelni:D:D Puszi Nektek!

Egy éve már annak,hogy vettem a bátorságot, és "öregecske" szülőként regisztráltam a babanetre. Kicsit fura volt a sok babás anyuka között, tartottam tőle,hogy nem áll velem szóba senki,de nem így történt. Nagyon jó érzés volt, a szürke hétköznapjaimba rengeteg örömöt hozott ha ideültem a gép elé. Szép lassan elkezdtem ismerkedni Veletek. Számomra meglepő módon olyan barátokat találtam,akikért mindíg hálás leszek a sorsnak. Amellett,hogy sokszor éjszakába nyúlóan ökörködtünk és szétrötyögtem az agyamat (Fridám,Zadrikám,...és akik most nem jutnak hirtelen eszembe az éjszakai bulikból), bátran megoszthattam Veletek a problémáimat. Amit tegnap kaptam Tőletek, azt sosem fogom elfelejteni! Sírva olvastam végig a soraitokat. Köszönöm! Köszönöm a soraitokból sugárzó szeretetet, a törődést,a segíteni akarást!!Köszönöm,hogy megosztjátok velem az örömeiteket,bánatotokat, hogy sokszor könnyes röhögésben lehet részem,mikor olvaslak benneteket, hogy láthatom a csemetéiteket felcseperedni, izgulhatok értetek,ha úgy adódik............sorolhatnám holnapig,hogy mi mindent kapok Tőletek. KÖSZÖNÖM,HOGY VAGYTOK!♥♥♥ Szeretlek Benneteket.
Azt hiszem,hamarabb le kellett volna itt írnom,hogy itt van nálam a Reni békája és a feneke alól szemlélem a világot:D, mert most,hogy jól kibőgtem magam,már nem is olyan szörnyű a dolog..........könnyebb a lelkem, fel kell megint venni a kesztyűt és folytatni a küzdelmet a párom exével,mert természetesen róla szól a történet ami kiborított(neeeeeem,nem szerelmi történet!:D:D:D). Nem írhatom le,nem igazán publikus, és bár 5 év alatt már megedződtem vele kapcsolatban, amit most művelt,azzal jócskán túllépte az elviselhetőség határát. De összeszedjük a maradék eszünket és megint megoldjuk a dolgot. Úgyhogy félre bánat! Igérem,hogy hosszú ideig nem engedem be a "blogbékát",ha egyszer kipattog az ajtón. Már a kijárat felé tart!! Indulok utána,mert vásárolnom kéne. Legyen szép napotok,puszi Nektek!

A teljes összeomlás szélén..........

Sziasztok! Igen,tudom,tőlem ezt nem várta senki,mert nem jellemző rám,hogy összeomlani készülnék. Eddig nem is volt rá okom........most van sajnos. A történet hosszú,zavaros, nem írom le. Nincs baj a kapcsolatommal, egyikőnk egészségével sem(ezt csak azért írtam le,nehogy valaki elkezdjen aggódni értem:D) Ha feldolgozom a történteket, és még lesz internethozzáférésem,akkor jelentkezem. Mindenkinek millió puszi♥♥♥