Ez+az

Sziasztok! Tegnap nem nagyon voltam gép előtt,mert meseszerű volt a netem.................hol volt,hol nem volt. Szolgáltató kitalálta,hogy felújít,korszerűsít,stb. Na ennek eredményeképp most borzasztó lassú a net,van olyan oldal ami be sem jön,meg ilyen szuper dolgok történtek,úgyhogy marhára jól jártam ezzel a felújítással!:D Szép csendesen jegyzem meg,hogy nekem jó vót a régi. De félre bánat,hátha megtáltosodik ez az új,korszerűsített változat is.:D:D Más. Nem is én lennék,ha nem szólnék hozzá az olvasottakhoz(mármint amit Nálatok olvastam). Személy szerint szeretek kommentelni-bár nincs mindíg kedvem-de ha olyat olvasok,ami beindítja az agytekervényeimet,akkor azt gyorsan le is írom. És nekem jó érzés,hogy akinek írok,tudja,hogy ott jártam. Bár mindenkinek illik tudni,hogyha nem is írtam,olvasni mindenképpen olvastam a bejegyzését! És igen,szégyenkezve vallom be,hogy szeretek kapni is kommentet. Nekem ez visszajelzés,hogy esetleg érdekelt Benneteket az irományom,találtatok benne valamit,amire érdemes pár szót írni. Megint más. Hétfőn éjjel láttam egy nagyon felkavaró dokumentum filmet az egyik csatornán.(egy 3,5 éves kislányt ütött meg úgy a nevelőanyja,hogy belehalt a sérüléseibe!!!) Borzalmas volt.Ennek kapcsán gondolkodtam el,hogy fel lehet-e úgy nevelni egy gyereket,hogy sosem ütjük meg.Végiggondoltam,megszámoltam, és arra az eredményre jutottam,hogy összesen háromszor ütöttem meg a fiamat. Kétszer azért kapott a pelusra,mert kirohant az útra,holott kb. fél éves korától mindíg elmondtam neki,hogy az út szélén megállunk,szétnézünk stb.(nem lehet elég korán elkezdeni az okítást:D) Egyszer meg egy fél óráig tartó heves vita után(egy nyamvadt rövidnadrágról szólt a történet:D) kapott egyet. Szóval nem lehet elmondani,hogy sűrűn bántalmaztam enyém gyereket,de ezek után az esetek után nagyon rossz volt a lelkemnek. Legszivesebben bőgve kértem volna tőle bocsánatot. Nincsenek elveim a gyerekneveléssel kapcsolatban,(ami volt,azt a gyerekem egészen gyorsan átíratta velem:D:D) mindíg az érzéseimre hagyatkoztam és hagytam,hogy bizonyos korlátokon belül ő irányítsa a saját életét. Egyszerűen annak,hogy már több mint 7 éve nem emeltem rá a kezem, az az oka,hogy megpróbálom másképp nevelni,mint ahogy engem neveltek. Sok esetben biztos egyszerűbb lett volna adni neki egy pofont-oszt jóvan,gondolkozz el rajta kisfiam,miért kaptad- de megesküdtem még évekkel ezelőtt,hogy soha nem fog félni tőlem a gyerekem.(Ne értsétek félre,nem brutalizáltak engem a szüleim:D, de tudott úgy nézni az apukám,hogy attól majdnem összecsináltam magam).Ne azért tegyen,vagy ne tegyen meg dolgokat a gyerekem,mert fél tőlem,hanem azért mert megérti,hogy az miért nem jó. Azt hiszem,a nehezebb utat választottam,hiszen rojtosra beszéltem a számat,sőt a mai napig ezt teszem,ha szükség van rá,és nem tudom,hogy jót tettem-e vele. Egy nehéz időszak előtt állunk,kamaszodik a fiókám, és bár eddig simán tudtam kezelni az esetleges dühkitöréseit, próbálkozásait,hogy átvegye az irányítást, ezután fog majd kiderülni,hogy milyen embert "alapoztam"meg. Talán jó úton járunk,mert mostanában rengeteget dühöng azon,hogy képesek voltak a tanárok házi feladatot adni,(holott neki annyi más dolga volna!:D:D) olyankor csapkodja a könyveit,morog. Én meg csak nézem őt ilyenkor egyetlen szó nélkül és nem telik el 3 perc,mikor rámnéz,a nevetés már ott bújkál a szemében,felfogja,hogy milyen hiábavaló a morgás, vigyorogva közli,hogy "jóvan na!"-és csinálja a leckét minden további puffogás nélkül. Ez minden más "tragikus" esetnél így zajlik,ez csak egy példa volt a sok közül. Mégis félek,hogy a kamaszkor,a hormonok, rossz irányba fordítják a fiamat. Nincs okom erre a félelemre,hiszen nagyon szoros,bensőséges a viszonyunk,mégis ott bújkál bennem a félsz- a drogoktól,a rossz társaságtól,stb.- hogy elég stabil-e ahhoz a kapcsolatunk,hogy bízzon bennem, elfogadja a tanácsaimat akkor is,amikor "megbolondítják" a kamaszodással járó hormonbombák. Ha valamit elrontottam eddig,akkor az kíméletlenül fog visszaütni. Hát nem könnyű anyának lenni. Tudom,ez a dolog még nem foglalkoztat benneteket,hiszen messze van,de olyan jó lenne együtt okosnak lenni. Bízom benne,hogy nem lesz rá szükség,de ha mégis,biztos hozzátok fogok fordulni tanácsért(Julibella drága készülj kérlek!♥:D) Na megint sikerált egy jó hosszú,zavaros bejegyzést létrehoznom, remélem ki tudtátok hámozni belőle a lényeget. Köszi,ha elolvastátok! Szép napot Nektek!