Egy éve már annak,hogy vettem a bátorságot, és "öregecske" szülőként regisztráltam a babanetre. Kicsit fura volt a sok babás anyuka között, tartottam tőle,hogy nem áll velem szóba senki,de nem így történt. Nagyon jó érzés volt, a szürke hétköznapjaimba rengeteg örömöt hozott ha ideültem a gép elé. Szép lassan elkezdtem ismerkedni Veletek. Számomra meglepő módon olyan barátokat találtam,akikért mindíg hálás leszek a sorsnak. Amellett,hogy sokszor éjszakába nyúlóan ökörködtünk és szétrötyögtem az agyamat (Fridám,Zadrikám,...és akik most nem jutnak hirtelen eszembe az éjszakai bulikból), bátran megoszthattam Veletek a problémáimat. Amit tegnap kaptam Tőletek, azt sosem fogom elfelejteni! Sírva olvastam végig a soraitokat. Köszönöm! Köszönöm a soraitokból sugárzó szeretetet, a törődést,a segíteni akarást!!Köszönöm,hogy megosztjátok velem az örömeiteket,bánatotokat, hogy sokszor könnyes röhögésben lehet részem,mikor olvaslak benneteket, hogy láthatom a csemetéiteket felcseperedni, izgulhatok értetek,ha úgy adódik............sorolhatnám holnapig,hogy mi mindent kapok Tőletek. KÖSZÖNÖM,HOGY VAGYTOK!♥♥♥ Szeretlek Benneteket.
Azt hiszem,hamarabb le kellett volna itt írnom,hogy itt van nálam a Reni békája és a feneke alól szemlélem a világot:D, mert most,hogy jól kibőgtem magam,már nem is olyan szörnyű a dolog..........könnyebb a lelkem, fel kell megint venni a kesztyűt és folytatni a küzdelmet a párom exével,mert természetesen róla szól a történet ami kiborított(neeeeeem,nem szerelmi történet!:D:D:D). Nem írhatom le,nem igazán publikus, és bár 5 év alatt már megedződtem vele kapcsolatban, amit most művelt,azzal jócskán túllépte az elviselhetőség határát. De összeszedjük a maradék eszünket és megint megoldjuk a dolgot. Úgyhogy félre bánat! Igérem,hogy hosszú ideig nem engedem be a "blogbékát",ha egyszer kipattog az ajtón. Már a kijárat felé tart!! Indulok utána,mert vásárolnom kéne. Legyen szép napotok,puszi Nektek!